Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1939. Rendkívüli közgyűlés
1939. január
99 tartása és megerősítése érdekében minden jó magyar a csonka hazában végzett. Hálával borúlunk le Isten színe előtt, hogy számunkra megengedte egy lépést tennünk előre a magyar nemzeti vágyak és törhetetlen remények célja felé. A dunáninneni egyházkerület szeretettel öleli keblére a viszatért testvéreket abban a biztos meggyőződésben, hogy a magyar nemzet és a magyar evangélikus egyház jövője szempontjából mindig egyetértő munkát tudunk és fogunk végezni. Erre a meggyőződéssel hirdetett elhatározásunkra és törekvésünkre Isten áldását kérve, szeretettel üdvözlöm a közgyűlésen megjelent hittestvéreket s a közgyűlést megnyitom. A jellegzetes korképet festő, nagyszabású elnöki megnyitót a közgyűlés mindvégig osztatlan és feszült figyelemmel hallgatta, egyetértő tetszésnyilvánítással gyakran helyeselte s a püspök indítványára egyhangú lelkesedéssel egész terjedelmében jegyzőkönyvébe vette. 2. Elnöki felhívásra a világi főjegyző jelenti, hogy az egyházmegyék a közgyűlésen az egyházi törvények rendelkezéseinek megfelelő módon képviselve vannak s nincsen semmi akadálya annak, hogy a közgyűlés alkotmányszerűen megalakuljon. Az elnöklő egyházkerületi felügyelő ennek a jelentésnek alapján a közgyűlést alkotmányszerűen megalakultnak jelenti ki. 3. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére a közgyűlés elnöki előterjesztésre az elnökségen és a jegyzői karon kívül Mihalovics Samu, Podhradszky János, dr. Gregersen Nils, vitéz Purgly Lajos és Hanzély Ferenc közgyűlési tagokat küldi ki. 4. A közgyűlés tárgysorozatára tűzött kérdések tárgyalásának megkezdése előtt a püspök a következő ünnepélyes nyilatkozatot olvasta fel: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mielőtt a mai közgyűlésre kitűzött munkánkat megkezdenénk, kötelességet kell teljesítenünk felügyelőnk iránt. E kötelesség forrása nem a hideg társadalmi udvariasság, hanem a lelkiismeret parancsa, hogy az elvek és a meggyőződés küzdő harcosával szemben ragaszkodásunkat, bizalmunkat kifejezzük. Egyházunknak, mint államfenntartó tényezőnek erre külön kiváltsága van. Hűséggel őrzött hagyományaink visszamutatnak a XVII. századra, amelynek szabadságharcosai és békekötései a vallásszabadság mellett a nemzet politikai szabadságát is biztosították. Viszszamutatnak a pátens korára, amikor a protestáns autonómia önvédelmi harca a magyar alkotmány utolsó sáncait védte meg katolikus egyháznagyok, sőt az egész katolikus társadalom bátorítása mellett. A magyar 7*