Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1939. Rendkívüli közgyűlés
1939. január
100 protestantizmus örökre el van jegyezve a törvénnyel és joggal. Ha elhagyná a törvényes alapot, úgy járna, mint Anteus, a föld fia, akit a félisten Herakles csak úgy tudott megfojtani, hogy felemelte a földről a levegőbe és elszakította anyjától, a földtől. Kis nemzeteknek a népóceánok hullámtorlaszában csakis a jogfolytonosság, a törvényes alap, a szűztiszta nemzeti hagyomány lehet megtartó erejük. A nemzeti sajátosságok megtagadása feneketlen örvény, amiből visszatérés és feltámadás nincsen. Idegenlelkű áramlatok és mamuthatalmak a múlt tanúbizonysága szerint ideig-óráig fojtogathatják, de halált csak akkor jelent, ha mi magunk tagadjuk meg. Minden politikai harcról a történelem mond igazságos ítéletet. Egyházunk a politikai harcokban is az erkölcsi erőt és erkölcsi célt keresi és tisztelettel hajol meg minden küzdelem, minden harcos előtt, amiben és akiben erkölcsi tartalmat lát, hiszen az erkölcsi rúgókban és erkölcsi célokban való hit nélkül életünk lesüllyedne a barlanglakók életszintje alá. Egyházkerületünk bizalommal és ragaszkodással köszönti Nagyméltóságodat, mert nem a hatalom birtoka által lett nemzeti értékké, hanem ellenkezőleg: erkölcsi tartalmat adott a hatalomnak, ami osztályrészül jutott. Köszöntjük egyházi elveink hű vallásáért; köszöntjük, mert a küzdelmek mezején soha meg nem ingott; solia meg nem tagadta azt, amiben hitt, amit küzdésre méltó célnak talált. Köszöntjük abban a meggyőződésben, hogy a nemzeti hagyományok és nemzeti szellem az evangéliumi hit harcosának nincsen mit félnie a történelem ítéletétől! Boríthatja tövis az igazság útját, érheti sár, aki rajta halad, mi követni fogjuk az igazság útján, mert igazságszeretet nélkül éppúgy nem élhetünk, ahogy nem élhetünk Isten szabad levegője nélkül. A közgyűlés az előterjesztett nyilatkozatot egyhangú lelkesedéssel fogadta s elhangzása után hosszan és melegen ünnepelte az egyházkerületi felügyelőt, aki megilletődve mondott köszönetet a feléje áradó szeretetért, hűségért, bizalomért és ragaszkodásért. Érdemeit — úgymond — túlbecsülik hittestvérei, amikor őt helytállásáért s nemzet és egyház hűséges szolgálatáért ünneplik. Mindkettőt felsőbbrendű erkölcsi parancsnak tekinti s teljesítését úgyis, mint Luther vallásának hűséges követője, de úgyis, mint becsületes magyar, örömmel vállalja, mert így rendeli azt hazája, egyháza s önmaga iránt lelkében örök lánggal égő kötelességtudata. Ennek a parancsszavát kívánja követni a jövőben is, amint követte a múltban. Ehhez az elhatározásához kéri a közgyűlés további bizalmát, hogy a közjó szolgálatára irányuló minden törekvésében az is erőforrást jelentsen számára. 5. A közgyűlés napirendjének során az egyházkerület püspöke előterjeszti és ismerteti a dunáninneni és tiszai egyházkerülethez visszatért