Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1939. augusztus

III. FÜGGELÉK. Az egyházkerületi Gyámintézeti közgyűlés jegyzőkönyve. Felvétetett a dunáninneni ev. egyházkerület G. A. Gyámintézetének Losoncon 1939 augusztus hó 29-én tartott évi rendes közgyűléséről. Jelen vannak Laszkáry Gyula világi elnök és Podhradszky János egyházi elnök elnöklete alatt a kerületi közgyűlés tagjai s a losonci nőegylet és helyi Gyámintézet mintegy 40 tagja. 1. Egyházi elnök bensőséges imája után Laszkáry Gyula világi elnök szíveket megható könnyes visszaemlékezéssel hálásan idézi fel a neki kedves multat, azt a feledhetetlen időt, melyet ő Losoncon, mint tanuló ifjú eltöltött. Hálás szívvel adózik a Mindenhatónak, hogy húsz éven át a dunáninenni egyházkerülettől elszakított Losonc népe a keserű megpróbáltatás tüzében is megőrizte drága hazánkhoz való törhetetlen hűségét, szent egyházunkhoz való ragaszkodását, melynek megdönthetetlen bizonysága, hogy a visszacsatolás után a magyar szív őszinte érzelmeivel, a hittestvéri szeretet melegével fogadja körében az egyházkerületi G. A. Gyámintézetet évi rendes közgyűlésének alkalmából. Az őszinte szeretet hangján üdvözli a közgyűlésen megjelenteket, a szép számban megjelent losonci híveket, úgyszintén Püspök Űr Ö Méltóságát, aki a f. évben töltötte be Isten kegyelme által 70-ik születésnapját. Majd a jegyzőkönyv vezetésére Szűcs Sándor, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kuszv Emil és V. Purgly Lajos közgyűlési tagokat kéri fel, a közgyűlést megnyitja s felhívja az egyházi elnököt évi jelentésének beterjesztésére. 2. Egyházi elnök a következő évi jelentést terjeszti a közgyűlés elé: Kerületi gyámintézeti jelentés. 1938/39-ik közig, évről. Első szavam, mellyel az 1938/39. közigazgatási év gyámintézeti munkájáról szóló évi jelentésemet bevezetem, az alázatos gyermeki szív, a hívő lélek mélységes és őszinte hálájának a szava, mely — akarom hinni — mindnyájunk kebléből felszáll — és szálljon is fel — az egek egébe ezen felette megható s bensőséges örömre hangoló órában, amikor 20 évnek keserű megpróbáltatásai után drága hazánknak idegen horda által elrabolt, de Isten megsegítő kegyelme által ismét mienkké lett földjére léphettünk, tőlünk lelketlenül elszakított magyar testvéreinket testvéri igaz szeretettel szoríthatjuk kebelünkre, amikor az idegen rabság bilincseitől megszabadult hittestvéreink közt lobogtathatjuk a felsegítő szeretet zászlaját, gvüjthetjük