Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1939. augusztus

76 az áldozatos szíveket az áldott célú gyámintézet oltára köré lelkeket mentő, Isten dicsőségét munkáló áldozatra. Hála, örök hála a népek, nemzetek sorsát bölcsen igazgató Istennek, aki mindaddig velünk volt és megsegített, aki sohsem hagyja el a benne bízókat. Ebben a szilárd hitben rendületlenül állva kerületi G. A. Gyámintézetünk nevében, a történelmi időnek ünnepi fényében a magyar szív legtisztább és legszentebb érzelmeivel köszöntöm hazatért magyar honfitársaimat, köszöntöm evang. hittestvéreimet, köszöntöm a visszatért gyülekezeteket, köszöntöm a hívők összességét honfiúi és hittestvéri izzó szeretettel, törhetetlen bizalommal és lelkeket összeforrasztó örömmel. Testvéri őszinte szeretettel köszöntöm a nemes lelkű férfiút, Bándy Endrét, akinek elnöki székét az egyházmegyei Gyámintézetek kitüntető bizalmából foglaltam el 20 év előtt, akinek Gyámintézetünk iránt táplált és tanúsított szeretete, hűsége, lankadatlan buzgalma és áldásos tevékenysége követendő példaként lebegett szüntelen gyöngeségem előtt. Kimondhatatlan öröm nekem őt köszöntenem .Köszöntésem hő kívánsággal párosul: Áldja meg a kegyelem Istene, hogy még számos éven át lehessen közöttünk Isten kegyelmének élő bizonysága. Kerületi G. A. Gyámintézetünk szeretetteljes üdvözlete, melynek az én egyszerű, de őszinte szavaimban kifejezést adok, lekötelezést is zár magában. Ez a lekötelezés tárul fel az apostol tettre serkentő tanításában: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét". A Krisztus törvénye pedig „Szeressétek egymást, amiképen én szerettelek titeket". A krisztusi áldozatos szeretet szolgálatában áll a mi áldott Gyámintézetünk. Ennek ápolása, gyakorlása, munkálása a magasztos cél, melynek elérésére általunk és rajtunk keresztül törekszik, mert tudja, hogy csak a krisztusi szeretet láttatja meg a szükséget, mely segítség után kiált, a szegénységet, mely támogatást keres, az elhagyatottságot, mely elveszéssel fenyeget, hallatja a segélykiáltást: „Ments meg minket, mert elveszünk", részvétre, könyörületességre indít azok iránt, akik a testvéri közösség áldásai után epednek. Van-e szebb, nemesebb, áldottabb szolgálat, mint a Gyámintézet szolgálatában lenni, lelkeket mentő és az emberi szívekben Isten országát építő, szeretetmunkában serénykedni? Nincs és nem is lehet! Amidőn a kerületi Gyámintézet nevében örömmel köszöntöm hazatért kedves testvéreinket, köszöntöm e nemes gyülekezetet is, mely megadta nekünk a kedves alkalmat, hogy tolmácsoljam Gyámintézetünk őszinte üdvözletét, hogy hozzam annak, az irgalmas samaritánusi munkára serkentő üzenetét: „Egymás terhét hordozzátok", hogy felhívjam az evangélium népét a legmagasztosabb kötelesség hív teljesítésére: „Annak okáért, míg időnk van cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel." Ezzel ajánlja fel kerületi Gyámintézetünk a maga készséges szolgálatát, felveszi hazatért testvéreink szegény gyülekezeteinek terhét, kinyújtja segélyosztó kezét, hogy áldást hintsen, áldottakká tegyen. 1. Kedves kötelességet vélek teljesíteni, amikor gyámintézeti közgyűlésünknek bejelentem, hogy f. é. május 20-án D. Kovács Sándor püspök Űr őméltósága, aki mindenkor résztvevő és támogató szeretettel karolta fel a Gyámintézet ügyét, Isten nagy kegyelméből 70. életévét töltötte be. Püspök Űr őméltósága Gyámintézetünk atyai szívű barátja, buzgó támogatója, nekünk példátadó munkása, amiért is méltó, hogy közgyűlésünk is ezen