Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939
1939. augusztus
19 ellen s a német hatásszülte eredmények kiegyenlítéséül északi néprokonaink nyugodt, bensőséges lelki életét igyekezett hazai életünkbe átplántálni. Isten áldását kérjük munkájára! Isten áldását kérjük azon új munkásokra is, akikről jelentésem függelékében emlékezem meg. Sorukból ki kell emelnem dr. Reimann Ernőt a dorogi, Törs Tibort a kisterenyei, vitéz dr. Laidenfrost Pált az esztergomi^ dr. Laidenfrost Gyulát a csánki egyházközség felügyelőjét, akiknek működéséhez joggal fűzünk nagy reményeket. Örömmel vállalták az egyházi szolgálatot; azok közé tartoznak, akik az oltárra visznek ajándékot, nem az oltárról saját kincseskamrájukba. A személyi változások kapcsán említem meg, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium élére gróf Teleki Pál távozása után ismét dr. Hóman Bálint került, — az államtitkári széket pedig dr. Zsindely Ferenc távoztával dr. .Jalsoviczky Károly foglalta el. A távozóknak köszönetet mondunk szolgálatukért, az új munkásokat bizalommal üdvözöljük abban a hitben, hogy egyházunk jogos igényei pártfogókat találnak bennük. Az egyházkerületi presbitérium az elmúlt esztendőben két ülést tartott. Az egyiket októberben, amelynek egyetlen tárgya volt egy memorandum elfogadása, Pozsonynak, a kerület egykori és jövendőbeli székhelyének minél előbbi visszacsatolása tárgyában. A másodikat pedig december 28-án tartottuk a visszacsatolt gyülekezetek ügyének tárgyalása végett. Ehelyütt említem, pusztán nyilvántartás végett, hogy az egyetemes egyház szabályrendeletei a jövő közgyűlésig elkészülnek és ekkor mód nyílik egyházkerületi szabályrendeleteink megalkotására is. Az egyház életerejének elevenségét az alapítványok bizonyítják; olyan jelenség ez, mint a friss hajtás az östörzs ágain. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság ismét gyarapította régi alapítványát 250 P-vel s 1939. év végére az alapítvány átlaga nemcsak eléri, de meg is haladja a 3000 P-t, úgyhogy elérkezett az alapítvány megnyitásának ideje. A másik alapítvány báró Prónay Róza örökösei, báró Prónay György, báró Prónay Gábor, báró Prónay Jozefin és Patav Tiborné, szül. báró Prónay Ifigénia által a boldogult végrendeletének végrehajtásaképpen és emlékére tett 4000 P értékű alapítvány a karancssági evang. kápolna javára. Az alapítvánv céljának megjelölése egy sugárt vet az elmúlt sötét századokba, amikor az acsai Prónay-kastély termében gyűltek össze az evangélium hívei buzgó áhítatra és igehallgatásra, mivel a templom építését gátolta a hatalom. Emberöltök sora esik a két időpont közé, a családi hagyomány most is ugyanazt a gyümölcsöt termi egyházunk számára. Hova lenne a nép lelki táplálék, az élet kenyere s az élet vize nélkül, csupán pusztai manna testi eledelével? Nemde nem nagyobb-e a lélek, hogy nem az eledel? Köszönetünk illeti az adakozókat s dicsőség Istennek, aki az emberi szíveket adakozásra felindította. A felekezeti viszony a mult év óta változatlan; a sebek nyílt sebek maradtak, a gyógyulás még egyre késik. Újólag hangsúlyoznunk kell, hogy a tövis eltávolítása a nemzet testéből elsősorban nemzeti közérdek, mert békételen, bizalmatlanságban élő nemzet csak fél erővel küzdhet nemzeti céljaiért. A reformáció egyházai közt teljes az összhang. A régi egyesületek mellett újabban a Bethlen-Szövetség munkálja hathatósan a testvéri összefogás szent ügyét: nem csupán évről-évre rendezett reformáció ünnepeivel, amelyek rég a közérdeklődés homlokterébe kerültek; hanem otthont, közös gyülekezőhelyet is nyitott, ahol találkozhatunk. Az 3*
