Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939
1939. augusztus
17 galla, mely hosszas, küzdelmes munka után eljutott végre oda, hogy saját templomában szolgálhat Istennek. E templomnak felépítésében a hívek adakozó készségén kívül oroszlánrész jut a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. áldozatkészségének s különösen Vida Jenő elnök-vezérigazgató nagylelkűségének, aki megérezte, hogy a vallásosság ápolása a nyugodt, egyenletes életnek elsőrendű feltétele és hogy nem csupán a testről, hanem a lélekről is kell gondoskodni. A templomszentelés a bányatársulat képviseletének nagy részvételével emelkedett hangulatban folyt le. Ez ünnepnek emelkedett hangulata talán közreműködött abban is, hogy a bányatársulat folyó évi január elsejétől fogva megváltotta a bánya alkalmazottainak évi egyházi adóját és annak részleteit hónapról-hónapra fizeti az egyházközségnek egyéb formákban megnyilvánuló támogatásán kívül. A zagyvapálfalvi templomot, amely Salgótarjánhoz tartozik, május havában adtam át szent rendeltetésének. Ezen templom létrehozatalában viszont a salgótarjáni bányatársulat és a zagyvapálfalvi üveggyár tüntették ki magukat áldozatkészségükkel. Egész templomsorozat az, mely a Salgó védelme alatt létesült s a templom árnyékában mindenütt ott van a hívő gyülekezet imádkozó erejével. Mind a két társulat tisztviselői és munkásai élő tagok gyanánt munkálkodnak gyülekezeteinkben. Javaslom, hogy az egyházkerület a jótékony bányatársulatoknak és kiváltképpen elnökeinek, Vida Jenőnek és Chorin Ferencnek fejezze ki hálás köszönetét. Az esztendőnek azonban nemcsupán örvendetes eseményei vannak, hanem szomorú emlékei is. Az élet és halál urának úgy tetszett, hogy elszólítsa hűséges szolgái és munkásai közül dr. Dómján Elek tiszai püspököt, nagy feladatok megvalósítása küszöbén. Kora ifjúságomtól fogva nemcsupán a pályatársak köteles ragaszkodása fűzött hozzá, hanem a mindig megértő, felhőtlen barátság érzelme is. Elmúlt, amidőn a nagyobb hatáskör sorompói felcsapódtak előtte. Isten utai kifürkészhetetlenek s nékünk meg kell nyugodnunk az Ö akaratában, aminek mélyére nem pillanthat korlátok közé zárt gyarló földi szem. Az egész hazai protestáns világ halottja dr. ScAneller István volt pozsonyi theológiai, utóbb kolozsvári egyetemi professzor. Nagy pedagógusnemzedék tekintett fel reá, mint nevelő mesterére. Magam is ott ültem lábainál és áhitattal, a lélek égő szomjúságával hallgattam vallástörténeti és neveléstudományi fejtegetéseit. Az ő mélyhitű és szabad szellemű egyénisége tartott meg a theológiai pályán, amelytől más pályák csillogó remények kecsegtetésével igyekeztek elszédíteni. 92 éves korában tért nyugovóra, mint Mózes a Nébó hegyéről egy messze pillantást vetve az Ígéret földje felé, ahonnan nemzetét egyidőre kiüldözte a népgyűlölet sátáni érzelme. Mult évi közgyűlésünk szeretettel üdvözölte a 100-ik életévébe lépő Torkos Lászlót, szinte utolsó sugarát a mult század nagy költői nemzedékének. Ma, egy év multával azt kell jelentenem, hogy elköltözött soraink közül. Öt is, mint Schnellert Kőszeg városa szülte nemzetünk és egyházunk számára értékes gazdag ajándékul. Ősei közt volt a bibliafordító Torkos András, több superintendens; a messze elágazó ároni családnak néha ugyanazon időben három-négy tagja is szolgált az Űr oltáránál. Mély részvéttel álltuk körül sírját. Utolsó költeményei most az őszön jelennek meg új kiadásban. Utolsó évtizedeiben az ősz költö, akinek minden szívdobbanása egyházáé és nemzetéé volt, legszebb magyar verseinket, amelyekben nemzetünk lelkisége legtisztábban tükröződik, németre fordította, hogy ilyen módon résztvegyen a nemzetünktől elforduló hazai 2