Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1939. augusztus

17 galla, mely hosszas, küzdelmes munka után eljutott végre oda, hogy saját templomában szolgálhat Istennek. E templomnak felépítésében a hívek adakozó készségén kívül oroszlánrész jut a Magyar Általános Kőszén­bánya Rt. áldozatkészségének s különösen Vida Jenő elnök-vezérigazgató nagylelkűségének, aki megérezte, hogy a vallásosság ápolása a nyugodt, egyenletes életnek elsőrendű feltétele és hogy nem csupán a testről, ha­nem a lélekről is kell gondoskodni. A templomszentelés a bányatársulat képviseletének nagy részvételével emelkedett hangulatban folyt le. Ez ünnepnek emelkedett hangulata talán közreműködött abban is, hogy a bányatársulat folyó évi január elsejétől fogva megváltotta a bánya alkal­mazottainak évi egyházi adóját és annak részleteit hónapról-hónapra fizeti az egyházközségnek egyéb formákban megnyilvánuló támogatásán kívül. A zagyvapálfalvi templomot, amely Salgótarjánhoz tartozik, május havá­ban adtam át szent rendeltetésének. Ezen templom létrehozatalában vi­szont a salgótarjáni bányatársulat és a zagyvapálfalvi üveggyár tüntették ki magukat áldozatkészségükkel. Egész templomsorozat az, mely a Salgó védelme alatt létesült s a templom árnyékában mindenütt ott van a hívő gyülekezet imádkozó erejével. Mind a két társulat tisztviselői és munká­sai élő tagok gyanánt munkálkodnak gyülekezeteinkben. Javaslom, hogy az egyházkerület a jótékony bányatársulatoknak és kiváltképpen elnö­keinek, Vida Jenőnek és Chorin Ferencnek fejezze ki hálás köszönetét. Az esztendőnek azonban nemcsupán örvendetes eseményei vannak, hanem szomorú emlékei is. Az élet és halál urának úgy tetszett, hogy el­szólítsa hűséges szolgái és munkásai közül dr. Dómján Elek tiszai püspö­köt, nagy feladatok megvalósítása küszöbén. Kora ifjúságomtól fogva nemcsupán a pályatársak köteles ragaszkodása fűzött hozzá, hanem a mindig megértő, felhőtlen barátság érzelme is. Elmúlt, amidőn a nagyobb hatáskör sorompói felcsapódtak előtte. Isten utai kifürkészhetetlenek s nékünk meg kell nyugodnunk az Ö akaratában, aminek mélyére nem pillanthat korlátok közé zárt gyarló földi szem. Az egész hazai protestáns világ halottja dr. ScAneller István volt po­zsonyi theológiai, utóbb kolozsvári egyetemi professzor. Nagy pedagógus­nemzedék tekintett fel reá, mint nevelő mesterére. Magam is ott ültem lábainál és áhitattal, a lélek égő szomjúságával hallgattam vallástörténeti és neveléstudományi fejtegetéseit. Az ő mélyhitű és szabad szellemű egyé­nisége tartott meg a theológiai pályán, amelytől más pályák csillogó re­mények kecsegtetésével igyekeztek elszédíteni. 92 éves korában tért nyu­govóra, mint Mózes a Nébó hegyéről egy messze pillantást vetve az Ígéret földje felé, ahonnan nemzetét egyidőre kiüldözte a népgyűlölet sátáni érzelme. Mult évi közgyűlésünk szeretettel üdvözölte a 100-ik életévébe lépő Torkos Lászlót, szinte utolsó sugarát a mult század nagy költői nemze­dékének. Ma, egy év multával azt kell jelentenem, hogy elköltözött so­raink közül. Öt is, mint Schnellert Kőszeg városa szülte nemzetünk és egyházunk számára értékes gazdag ajándékul. Ősei közt volt a bibliafor­dító Torkos András, több superintendens; a messze elágazó ároni család­nak néha ugyanazon időben három-négy tagja is szolgált az Űr oltáránál. Mély részvéttel álltuk körül sírját. Utolsó költeményei most az őszön je­lennek meg új kiadásban. Utolsó évtizedeiben az ősz költö, akinek min­den szívdobbanása egyházáé és nemzetéé volt, legszebb magyar versein­ket, amelyekben nemzetünk lelkisége legtisztábban tükröződik, németre fordította, hogy ilyen módon résztvegyen a nemzetünktől elforduló hazai 2

Next

/
Thumbnails
Contents