Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1939. augusztus

16 nyelvi, faji, hagyománybeli különbözőségek miatt nem remélhetjük, hogy az új egyházmegyében az élet a hívek teljes részvételével induljon meg. Mivel tudomásom szerint mozgalom támadt a két rész különválasztása érdekében, bár a felterjesztés még nem érkezett be és mivel a várható határkiigazítás esetleg más téren is tesz újabb intézkedéseket szükségessé, javaslom, hogy ezen kérdések tüzetes megvizsgálása végett bízza meg a közgyűlés az egyházkerületi presbitériumot, válasszon e célra külön bi- • zottságot, mely az érdekelt gyülekezetek és egyházmegyék meghallgatásával terjesszen javaslatot a jövö évi rendes közgyűlés elé: egyúttal hatalmazza fel a közgyűlés a presbitériumot, hogy szükség esetén ideiglenes hatállyal intézkedjék. Az egyházközségi tisztviselők igazoltatása, amelyet szintén a rendkívüli közgyűlés rendelt el, a miniszteri leirat szerint két bizottság előtt folyt le, közvetlen befejezés előtt áll és remélhetőleg, rövid időn belül befejeződik. Ezzel kapcsolatban szükséges az egyházközségi tisztviselők (lelkészek, tanítók kivételével), presbitériumok részben választása, újjáalakítása és eskütétele, illetőleg beiktatása, — már a régebbi határozat értelmében is. Külön gondoskodást igényel azon fiatal lelkészek képesítésének kiegészítése, akik 1919 január l-e után 1938. évi november hó 2-ig a csehszlovák egyházben képesíttettek és avattattak lelkészekké! Azoknak, akik \alaha a magyar akadémiákat végezték s akiket magyar püspökök avattak fel, elegendő lehet a magántanulmány és egy pár napos konferencia, a fiatalabb nemzedék számára azonban hosszabb ideig tartó átképző tanfolyam volna szükséges a hittudományi karon. Az állam 5—6 hetes tanfolyamot tartott a tanárok és tanítók számára. Ez voltaképpen egyetemes egyházi feladat volna, vagy legalább is közös teher a tiszai egyházkerülettel, szükség esetén azonban kerületünk módot talál arra is, hogy a feladatot saját hatáskörében intézze el. Az elmúlt évben meglátogattam Losoncot, mely kerületünk legnagyobb s igazán lelki életet élő egyházközsége; Érsekújvárt két ízben; remélni lehet, hogy e gyülekezet most megválasztott lelkészének vezetésével megkezdheti nyugodt életét; meglátogattam Alsó-Szelit két ízben (egy ízben az országzászlója avatásakor) Felső-Szelit az új lelkész beiktatása végett. Ez utóbbi alkalmat felhasználtam arra, hogy a galántavidéki missziói egyházközség szervezését elősegítsem. Dunaszerdahelyen tornyot és harangot avattam. Balassagyarmaton három új munkást avattam lelki szolgálatra: Kajos Jánost, aki jelenleg Észtországban tanulmányúton van, Makovinyi Pált és Molnár Pált. Meglátogattam az ősagárdi és oroszlányi egyházat, ahol az új iskola építéséről s a gyülekezet gazdasági helyzetéről tárgyaltam. Résztvettem Vanyarcon a Maróthv-emléktábla felavatásán és Veres Pálné emlékének felújításán; a Bethlen-Szövetség csurgói és kaposvári ünnepén; a szarvasi evang. egyház Tessedik emlék ünnepén előadással, a Missziói Egyesület 30 éves jubileumán, Kunos Jenő első misszionárius kibocsátásán a kínai munkamezőre. Tudományos és lelki felkészültséggel indult útnak, — mint első öntudatos magyar harcosa a pogány térítésnek. Mivel az ő ritka értékű egyéniségére és bensőséges, hívő erős lelkére hazai egyházunknak is szüksége lett volna, úgy tekintjük az ő munkavállalását, mint vérünkből és lelkünkből hozott áldozatot egy fenséges oltáron. A mult esztendőn két új templommal több szolgál kerületünkben Isten dicsőségére s a hit. szeretet élesztésére. Az egyik Tatabánya-Felső-