Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1939. augusztus

15 arra. hogy akkor voltunk nagyok és hatalmasok, amikor ez a fenséges gondolat töltötte el a közlelket és az önfegyelmezés akkor lazult meg, amikor idegen hatalmak saját érdekük szolgálatába szegődtették a nemzetből a Biberach-jellemeket, akiknek jelszava: Ahol a haszon, ott a haza! A mi nemzetünknek is szól Kossuth intő szózata: ,.Ha van valahol e hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár, szenvedjen még egy kissé a sajgó kebel, várjon még egy kissé a kívánság, ne függesszük fel miattuk azt, hogy a hazát megmentsük". E gondolatok szolgálnak irányadóul tanácskozásainknak. Ha valósággal építeni akarunk, nem szabad felejtenünk azt, hogy nem magunkért jöttünk a világra, Isten választott eszközeiül bennünket szent országa terjesztésére. Isten országának munkásai vagyunk és nem saját egyéni céljainknak kell építenünk, hanem Isten országának, amelynek eljöveteléért naponta imádkozunk. Egyházkerületünk életének legfontosabb eseménye, hogy Isten jóvoltából visszatért a hazai kötelékbe 13 anyaegyházközségünk,' 10 leányegyházközségünk, csonka törzsek lemetélt ágai, hogy beoltassanak a hazai egyházi életbe. A nagy boldog öröm, mely a hazatérteket s a hazavárókat a visszacsatolás ünnepnapjaiban eltöltötte, nem szoríthatta háttérbe azt a feladatot, mely az egyetemes egyházra s legfőkép a két érdekelt kerületre nehezült, hogy a hazatérő gyülekezetek beillesztését egyházi életünkbe minél kevesebb zökkenővel hajtsa végre. Ezt célozta a dunáninneni és tiszai egyházkerületnek 1938 november hó 23-án tartott közös értekezlete, mely az élet minden ágára kiterjedő figyelemmel állapította meg a követendő irányelveket, amelyeket természetesen minden egyházkerület a maga sajátos életviszonyai és történelmi hagyományai szerint alkalmazott. Kiinduló pontul az egyetemes közgyűlés ünnepi határozata szolgált. Az 1938. évi december 28-án tartott egyházkerületi presbitériumi ülés e pontok alapján részletes javaslatot terjesztett az 1939. évi január 11-iki rendkívüli kerületi közgyűlés elé, mely a javaslatokat jogerőre emelte. Elsősorban a visszacsatolt gyülekezetek egyházmegyékbe osztása képezte főgondját. Komárom balparti része, Érsekújvár visszatért a törvény értelmében a fejér-komáromi egyházmegyébe, ahová az elszakítás előtt tartozott, hasonlóképpen Losonc, Fülek Nógrádba, szintúgy az Ipolyon túl eső leány- és fiókegyházközségek. A Barsból, Nagy-Hontból visszakerült Százd, Csánk. Léva és Fakóvezekény községeket ideiglenesen a Nógrád-Honti egyházmegye igazgatása alá helyezte. Ezen két alakulás teljes rendben ment végbe és szabályos medrében megkezdődött az új élet a régi nyomokon. Nógrádnak, Hontnak, Barsnak százados egyházi életben gyökerező élő erös hagyománya, mint a törzsnek ereje áthatja a beoltott oltóág sarjadó életét és megkönnyíti az egybeolvadást. A kerületi közgyűlésnek a pozsonv-megyei gyülekezetek beosztására vonatkozó határozata nem bizonyult szerencsésnek. Meg kell jegyeznünk,, hogy e vidéken a határvonal megvonása sok csalódással sújtott bennünket. Több gyülekezet és pedig magyar vagy vegyes nyelvű, túl maradt a határon és a visszatért négy gyülekezet nem volt elég erős arra, hogy a régi pozsonyi egyházmegye felélesztésére kellő alapul szolgáljon. Ezen körülmény latravetésével határozta el. természetesen a jobb jövendő reményében és ideiglenes hatállyal a mosoni és pozsony-megyei gyülekezeteknek egy egyházmegyébe való egyesítését. Azonban a közlekedési nehézségek,.