Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

25 akiket nem a világi érvényesülés vágya, hanem a szolgálat nemes ösztöne hozott dolgozó soraink közé. Üdvözöljük a nógrádi egyházmegye újra választott elnökségét, Lasz­káry Gyulát és Mihalovics Samut, Kardos Gyulát és Horváth Sándort, akiket általánosan elismert érdemeikért, áldásos munkásságukért szinte egyértelműleg emelt újra a közbizalom régi székükbe. Üdvözöljük Salgó­tarján új felügyelőit, ifj. dr. Heinrieh Antalt és Gólián Rezsőt, Esztergom felügyelőit, vitéz Pongrácz-Barta Edét és vitéz Molnár Gyulát; dr. Förster Kálmánt, Lucfalva felügyelőjét; Ziermann Lajost, a Gyámintézet egyházi elnökét a felső soproni esperesi székben. Üdvözöljük Torkos László költőnket, aki október 2-án lép a századik esztendőbe. Az ő tiszta költészetére tökéletesen illenek azok a szép sorok, amelyekkel Petőfi Arany Jánost jellemezte: Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja. Üdvözöljük báró Prónay Dezsői, egyetemes egyházunk örökös tisz­teletbeli felügyelőjét, aki október hó folyamán tölti be 90-ik életévét. Egy­házunk agg patriarcháját, akit két egyetem avatott tiszteletbeli dokto­rává, aki soha nem térdelt bálványok előtt és meggyőződését sem félelem­ből, sem csábításokra meg nem tagadta, osztatlan köztisztelet környezi egyházunkban és hazánkban. A költő és a nemzeti közélet vezérférfiai egy letűnt szép kor utolsó két tiszteletreméltó emlékjele; oly korszaké, mely nemzeti reményeinknek jórészét megvalósította s új szép jövendővel kecsegtetett bennünket. Ifjúkoruk és aggkoruk egyaránt a megpróbáltatások kora volt, de e meg­próbáltatásokat mind a ketten Istenbe vetett hittel s a keresztyén lélek alázatosságával viselték. Amint ifjúkoruk aggodalmait verőfényes nap váltotta fel és dédelgetett hazafi álmaik valóra váltak, Isten kegyelméből érjék meg újra a nagy boldogító virradást! Őszinte meleg testvéri üdvözletünk száll az ősi debreceni kollégium felé, mely október elején ünnepli fennállásának négyszázados örömünne­pét. A kollégium, mely annyi evangélikus ifjút felnevelt saját gyermekei közt, mint igazi tápláló anya (alma mater), mely a tanulóifjúságot a leg­ridegebb önkényuralom idején is szabadságra, önkormányzatra nevelte, mely minden ízében élő és vívhatatlan bástyája volt a magyarságnak, a protestantizmusnak, a legszigorúbb erkölcsnek, mely a földi szegényekből bölcsességével lelki gazdagokat tudott nevelni, amelynek Csokonai, Arany János, a két Tisza, Kálmán és István, végül hazánk kormányzója, Horthy Miklós is növendéke volt s amely e nemzeti büszkeségünknek egy irkáját máig kegyelettel őrzi, sokszorosan rászolgált arra, hogy nemzetünknek minden rétege kitüntesse figyelmével és az egész protestáns világ körül­ölelje szeretetével. Indítványozom, hogy az egyházkerület az ünnep alkal­mán külön üdvözlő iratban köszöntse az ősi kollégiumot s magát az ünne­pen képviseltesse.

Next

/
Thumbnails
Contents