Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

2ó Végül szívem szerint csatlakozom azon meleg testvéri üdvözlethez, amellyel elnöktársam a ref. testvéregyház új püspökeit, dr. Révész Imrét és Sörös Bélát köszöntötte. Egyházunk életének örvendetes eseményei közt említem, hogy az alapítványok keletkezése újra megindult, ami az életösztön pezsdülését s a vérkeringés megújulását jelenti. Özvegy D. Kiss Istvánné, elhalt püspökünk özvegye, az aszódi evang. gimnáziumban 1000 pengős alapítványt tett boldogult férje nevére. Az alapítványt a bányakerület kezeli, de jövedelmét nógrádi lelkészek Aszódon tanuló gyermekei élvezik. Dr. Draskóczy Béla és neje Krupec Ilona 10.000 pengős alapítványt tett korán elliúnyt leányuk emlékére, balassagyarmati iskolánknak javára, szegény gyermekek felruházására. Péter János nyug. galgagutai evang. tanító két alapítványt is tett egyházközsége javára. Az egyik alapítólevél még 1925-ben kelt, 2 millió koronáról szól (160 P) s a IV—VI. osztály tanulóinak a legszükségesebb tanszerrel való ellátására szolgál. A második alapítvány 1937-ben keletkezett s Péter János és neje Pittner Karolin nevét viseli, tőkéje 2000 P (kettőezer pengő). Célja egyházi alap létesítése. Az egyházközség mindkét alapítványt elfogadta. Mindezen alapítványok már életbeléptek és hirdetik az alapítványtevők egyházszeretetét, áldozatra kész buzgóságát. A jövő 1939. évben szintén életbelép az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapítványa lelkész- és tanítóözvegyek és árvák javára. Alapítványát a Társaság a folyó évben is 250 P-vel gyarapította. Istennek gazdag áldása legyen az alapítványokon és adakozókon. Nem alapítványtevő, hanem állandó jótevő a Hangya-Szövetkezet, mely a közelmúltban ünnepelte munkája 40 éves jubileumát. A Hangya jótékonyságát jórészt azon lelkészeknek köszönhetjük, akik szívvel-lélekkel résztvesznek a szövetkezeti munkában. A szövetkezet elhúnyt elnöke, Almási Balogh Elemér lelkes elismeréssel emlékezett meg lelkészeink szövetkezeti munkájáról, amellyel népünk gazdasági felszabadulását és boldogulását támogatja. Kísérje őket a mi elismerésünk is és a megsegített gyülekezetek hálája. Munkaévünk utolsó szakaszának jellemző mozzanata István királyunk emlékének megünneplése s a hozzáfűződő eucharisztikus kongreszszus, amelynek jelentőségét az elnöki megnyitóbeszéd magyar nemzeti és protestáns szempontból találó jellemzéssel méltatta. A két protestáns egyház püspöki és felügyelői kara közös szózatban fordult híveinkhez, hangsúlyozva a meggyőződés tiszteletét, amely ősi protestáns jellemvonás, de egyszersmind hangsúlyozva a protestantizmus tanításának az Isten örök igéjében gyökerező igazságát. Templomainkban felvilágosító beszédeket, tanításokat tartottunk, az Úr asztalához hívtuk híveinket. A kongresszus alkalmán egyházunkban valóságos alkalmi irodalom támadt, mely több értékes művet termett. A Szent István év élő emléke marad a Belmissziói Munkaprogramul, amelyet D. Kapi Béla püspök szerkesztésében egyetemes egyházunk tett közzé gyülekezeteink számára.