Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

16 gyezve az elmúlással. A vallás sem lehet akármilyen vallás, bizonytalan formát vadászó istenhit, egyedül Krisztus vallása; csak ö mondhatta el teljes joggal: „Én vagyok az út, igazság és élet, senki nem mehet az atyához, egyedül én általam". Az ő golgotai halála élet minden léleknek és minden nemzetnek. Az ő tanítása életnek kenyere és életnek vize; de élet kenyere és élet vize ö maga is. Aki belőle eszik, soha többé meg nem éhezik; aki belőle oltja szomját, soha többé meg nem szomjazik. Ez az irányelv szabja meg nemzetünk és egyházunk útját a jelenkor változó szellemi áramlatainak forgatagában. Bármely gondolat, vagy irány bukkanjon fel a lelki gondolathatár szélén, Krisztust, Krisztus szellemét kell keresnünk benne. Ha megtaláljuk, követhetjük, mert ő az igaz út, ő a világ világossága. Nem fogunk többé sem fákat, sem forrásokat, sem tüzet tisztelni Isten gyanánt. A sámánok és táltosok kora eltűnt, — egy-két megtévedt becsületes rajongón és a maga érdekét szolgáló hamis prófétán kívül senki sem kívánja vissza. Amint nem térünk vissza a villamos ívlámpától a pislogó olajmécshez, Istennek lélekben és igazságban való imádásától nem térhetünk vissza a tűzimádáslioz, vagy éppen a fétisek kultuszához. Nem tagadom, vannak nyugtalanító jelenségek. Nemzetünket, mint valami lelki penész, időnkint csiiggetegség és fásult közömbösség lepi el. Annyi szép jelszó ámította már, annyi nagy eszme vált szeme láttára gyenge jellemek vagy álpróféták által hitelevesztett hamis pénzzé, hogy bizalma elhamvadt és minden új jelszó csak kétségeit növeli. A fáradt szervezetek élettani tünete ez. E lelki fáradságot használják fel a híveink közé keresztyén álarcban besurranó szektás álpróféták, hogy a hiszékenységet megfejjék saját csebrükbe; az evangélizálás, amit hangoztatnak, gyakran csak ürügy és kalózlobogó a valódi cél palástolására. A lélek vallási élete nem alacsonyodhatik kufár lelkek árupiacává. A lélek templom és imádságnak háza, nem az üzérkedésé. Egyházunk bár földiekben szegény, tisztaságában bírja az evangélium kincsét; nem szorul hivatásához nem illő eszközökre, sem hozzá méltatlan emberekre. A célt csak a célhoz méltó eszközökkel lehet igazán szolgálni és csak azok szolgálhatják, akik tanításában az isteni szent magot fölfedezik és szent hittel vetik a porhanyó szívekbe. Egyházunk és nemzetünk jövőjének igazi záloga az ifjúság s ennek nevelésével vethetünk gátat az ártalmas csempészáruk bezúdulása elé. Igaz, hogy egyházunkra nehéz, szinte legyőzhetetlen feladat vár, mert nincsen a szórványgondozásra elegendő anyagi ereje. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogyha a mi erőnk csekély, Isten ereje kimeríthetetlen. Kerületünk költségvetése a bizonyság rá, hogy ezen a téren anyagi erőnket meghaladó áldozatokat hozunk. Bár még többet áldozhatnánk! A vallástanítás mellett az ifjúságnak egyesületekben való nevelése szintén fontos feladatunk s örömmel jelenthetem, hogy a Keresztyén Ifjúsági Egyesület evangélikus ága mind jobban hozzásimul az egyházi élethez. Hivatását csakis akkor töltheti be, ha nem külön úton, hanem az egyház útmutatása szerint