Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

17 végzi munkáját. Részben más eszközökkel, de ugyanazon célt szolgálja a Luther-Szövetség ifjúsági osztálya. Mivel középiskolája kerületünknek nincsen, legfőképpen az egyetemi Luther-Szövetség munkáját figyeltem meg, amelynek keretében bibliaórát és előadásokat is tartottam. Talán csak az a visszás jelenség állapítható meg, hogy egyelőre mintha erősebbek és termékenyebbek volnánk a keretek teremtésében, mint a keretek betöltésében. E jelenség kapcsolatos a protestantizmus individualizmusával, de a magyarság individualizmusával is, mert a beolvadt népelemek, ha név és nyelv szerint eltűntek is, tovább élnek lelki sajátságaikban, tehetségeik érvényesítésében. Különben nagy, számbavehető eredménye e munkának akkor lesz, hogyha a vallástanító lelkészek munkaköre, anélkül, hogy a gyülekezeti szolgálattól megválnának, átalakul ifjúsági lelkipásztorkodássá; az egyetemi ifjúság külön lelkipásztorokat kap, remélve, hogy akadnak megfelelő charismával bíró ifjak s végre, ha az ifjúság szelleme maga képes megszülni azokat a vezetőket, akik nem csupán alapszabályszerű kötelességüket végzik lelkiismeretesen, példás buzgósággal, hanem evangéliumi tüzet is tudnak gyújtani az ifjú lelkekben. E helyütt szinte életparanccsá válik Luther mondása, hogy ha a török háborúra egy forintot költünk, az ifjúságra száz annyi sem elég. Ezt a célt szolgálja a Győrött megjelenő „Gyermekek Vasárnapja" című folyóirat, amelynek szerkesztői azt tűzték ki célul, hogy a gyermek, mihelyt elhagyja a szülei házat és az iskola gondviselése alá kerül, olvasni megtanult, találjon egy igazi barátot olvasmány képében, mely éppúgy az örökélet vizei felé vezérli, mint az anya imádsága, az örök jó küzdelmét példázó dajkamese s a tanító erkölcsi oktatása József és Mózes sorsáról, a kis Jézus történetéről, aki gyermek léttén álmélkodásra ragadta a templom írástudó bölcseit. E helyütt emlékezem meg evangélikus egyházunk irodalmi társaságáról, a Luther-Társaságról, mely már félszázados múltra tekinthet vissza. Pályája hü tükre magyar evangélikus egyházunk e korbeli történelmének; egyetlen élethulláma sincsen, amelynek a Luther-Társaság munkaprogrammjában visszhangja ne támadt volna. Eredetének nyomozása kerületünknek egy kis gyülekezetébe, Tordasra vezet, annak szerény parochiájába, ahol Jankó Dániel élt szépszámú családjával, egy viruló leánykoszorú közepette, akikből országszerte híres minta papnék váltak. Amidőn 1883-ban világszerte ünnepelték Luther-születésének 400. éves fordulóját és egyik egyházi lapunkban, Pozsonyban, tehát szintén a dunáninneni kerületben dr. Masznyik Endre theol. akad. tanár fölvetette egy Luther nevét viselő irodalmi társaság alapításának gondolatát, Tordason megmozdult alattunk a föld s az élet gondjával küzködő falusi lelkész, mindenkit, gyülekezeteket, egyházmegyéket és kerületeket, tehetős világiakat megelőzve, az első száz forinttal megvetette a Luther-Társaság tőkéjének alapját. Ez volt az újtestamentomi mustármag, amiből a terebélyes fa nőtt. A LutherTársaság indította meg a magyar irodalomban Luther műveinek, hitvallásainknak ismertetését a kor színvonalán álló fordításokban, a Luther2