Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

14 vére minden egyes lélekért omlott a kereszten. A világ az emberi lelket megfosztja önálló életétől, egyszerű világparánnyá, gépalkatrésszé sülyeszti, külön életalanyból phalansteri számmá. Miehel Angelóval talán széklábat faragtat, Lutherrel pedig kazánt fűttet a felsőbb hatalom szent munkarendje nevében. A nemzetnek történelmi idő-színű, szellemi és erkölcsi értékeken alapuló hagyományos fogalma lassankint homályosodik, hogy helyet adjon a faji ideálnak, mely az eredet természeti törvényén alapszik s amely voltaképpen visszatérés egy régibb történelmi kor szelleméhez. A régi rendi világnak törvénye faji törvénnyé szélesedett és türelmetlensége az ótestamentomi Nehemiás-korszak türelmetlenségére emlékeztet, régi százados kötelékeket bont fel és új, szeghetetlennek nyilvánított kötelékeket teremt, olyanok közt is, akik előbb talán közömbös idegenek voltak egymás szemében. Kétségtelen, hogy a nemzet mint közösségi életkeret sokkal inkább megfelel az evangélium szellemének, mint a faji egység. A nemzetek alakulásában rész jut a faji tényezőnek is, de nem ez a nemzetteremtés egyetlen, kizárólagos eleme, amint nem az a földrajzi helyzet sem. A leghatalmasabb nemzetteremtő erő a történelmi küldetés, amely Isten rendelésén alapszik, amelyet Isten akarata folytán táplál és erősít. Ha egy nép ezt a történelmi hivatást szívéből elvesztette, élete céltalanná válik s jövendője lassú, dísztelen enyészés hullámába fúl. Nem okvetlenül a nagyszámú népek bírják leikökben és hordozzák vállukon, tükrözik szemökben, hirdetik életökben az örökkévaló Isten izenetét és akaratát, hanem gyakran kicsiny népek, amelyek éppen történelmi hivatásukhoz való hűségük révén válnak jelentékenyekké és az emberiség történelmének alkotóelemeivé. Dzsingiszkán óriási világbirodalma alig tartott egy századnál tovább, míg a nemzet, amelyet eltiport a Sajónál, feltámadt pusztulásából, ma is él, ma is szolgálja hivatását. A győztes seregnek, birodalomnak, vezérnek emlékezetét elborította a feledékenység futóhomokja és nevök mintha sok századdal és ezreddel volna távolabb tőlünk, mint az egyiptomi fáraók kora. A XVI. században nem V. Károly és háza tartotta a világtörténelem boltozatát, hanem egy egyszerű szerzetes, Luther, mert ő jelentette akkor Isten akaratát, nem a világnak testi fegyverekre támaszkodó hatalmasságai. Izrael népét, egy csekély számú néptöredéket választott ki Isten arra a feladatra, hogy megszülje és fölnevelje a világ megváltóját. Nemzet-volta akkor szűnt meg, amikor hivatását betöltötte és nem ismerte el a megjelent Messiást, nem látta meg az új feladatot, amit Isten reá bízott, sőt botorul ellene szegült a feléje hajló isteni kegyelemnek. A magyarságot is az isteni akarat és a történelmi küldetés teremtette és avatta nemzetté. Valóságos világtörténelmi csoda és lélekigéző példa a magyarság nemzetté alakulása. Kis számú nép, mely nyugatra menekült a messze kelet vérzivatarából, századok során át verhetetleniil állta a balsors csapásait, magába olvasztotta Közép-Európa, a sarmata síkság minden népszilánkját, mely szabadságszeretetét nem cserélte el pulyák