Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1937. szeptember

IV. FÜGGELÉK. 79 D. Kordes Sándor püspök beszéde Dr. (Jnfal Qéza szülőházán elhelyezett emléktábla előtt. Tatán, 1937. szeptember 1-én. Az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, Teljes Szentháromság egy igaz öiök Istennek nevében legyen ezen mi kegyeletes emlékezésünk. Ámen! Tisztelt Gyülekezet, Kedves Testvéreim! Eljöttünk tisztességet tenni az Úr igaz szolgájának, aki ez egyszerű hajlékból indult el élete útjára. Elindult a szent szolgálat szándékával és nem az aratás követelésével. Elindult azzal a hittel, hogy az ő lépteit mennyei akarat vezérli; érjen sebző szirtek, vagy illatos rózsák közé, ugyanazon akaratnak engedelmeskedik, „Ő az Ő lábainak szövéíneke és ösvényének világa". Elindult és a mi babérág csak útjába akadt, a mi virágtő kinyílva feléje tárta kelyhét és odakínálta szirmait, mind egy szálig odavitte az Örökkévalónak Zsámolyához, hálával és áldozattal annak, aki lelkét megihlette és útjára elindította. Érezte, hogy mindenét oda kell adnia, mint a gyümölcsfa odaadja minden díszét, gazdag termését annak, aki ültette, féltő gonddal ápolta, öntözte és nyesegette. A lelki tehetséget e hit és alázat avatja igazi kinccsé, emberek jótevőjévé. Tudós oktató volt, a tudomány mélységeibe világított bányászlámpájával, de mint a bányász nemcsak önmagának fejti a szenet, hanem hogy millióknak adjon világosságot és meleget, — érezte, hogy halott tudomány és penészre érett meddő ismeret az, mely közkinccsé nem válik, mely mint a föld mélyén rejlő kincs, sem éhezőt nem táplál, sem szomjazót nem enyhít, sem mezítelent föl nem ruház. A tudást átvilágította benne a hit sugára. Tanítványai, hívei érezték, hogy nem a rhétor szól hozzájuk, nem az iskolás prédikátor, hanem a hívő, bizonyságtevő lélek, az élet munkása, aki a világban él ugyan, de nem a világnak él. Hódolva hajolunk meg az igaz magyar ember emléke előtt. A sír szélén álló nemzetének keresztjét felvette és szerte hordozta a világban; mindenütt nemzete szomorú sorsát, a reá mért igazságtalan Ítéletet idézte az emberek elé; a hazafi mély fájdalmával, a költői lélek színeivel festette, mit szenvedett, mennyit vérezett Nyugat kultúrájáért, egyetemeiért