Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1937. szeptember

80 és dómjaiért és mit aratott hűséges szenvedéséért, kereszthordozásáért. És mikor a diplomaták, államférfiak, a rideg észemberek siketek maradtak, szemük száraz, ajkuk néma és kezük nem engedett fel jégdermedtségéből, megostromolta a jó sziveket, az anyák és gyermekek szivét, hogy hallják meg a szenvedő magyar anyák és gyermekek sírását. Az anyák és gyermekek meghallották, megértették őt, sok-sok ezer magyargyermek menekült meg az éhhaláltól, vagy sorvasztó elgyengüléstől. Egy igazi hős szülőháza előtt állunk; s minden igaz magyar szívnek a hálától kell itt megdobbannia, ez egyszerű hajlék lelke, hagyománya nevelte őt minden törekvő lélek és szenvedő szív megértő barátjává. Evang. egyházunk is a megértő hű testvért ismerte és szerette benne. Éreztük, hogy igaz ember és igaz barát. Az isteni képet és hasonlóságot kereste és meg is találta minden embertársa lelkén; kereste, meglátta a mi leikünkön is, amint megláttuk mi is tekintete, szemei lükrében. A közélet munkását gyakran koszorúzza dicsőség, de éri sár is, azok kezéből, akik nem ismerik föl értékét, vagy ha a közjó kárára gondosan kiépített érdekhálózalukat széttépte. Antal Géza nem kereste a dicsőséget, de a sár sem ért föl alakjáig. Ott volt mindenütt, ahol teher és munka várta, félreállt, ahol a dicsőséget és jutalmat osztogatták. Nem a dicsőség volt az ő osztályrésze, hanem a köztisztelet. A dicsőség hervadó virág, elmúlik és szirmai lehullanak; elpattan, mint a hab a víz tükörén. Emberkéz adja a babért, de le is tépheti a halántékról. Ám a jók, a tiszta szívűek a jó és tiszta embert imádságukba foglalják. A köztisztelet és hála, a gyermek szivek áldása úgy vette körül alakját, mint a hegykoszoru a völgyet, a virágszegély a parki ösvényt. Tetteit, életét áldás forrásává tette az imádság és áldás, mely reája szállott. Minden igaz lélek oszthatatlanul közös tulajdona minden igaz léTT leknek. Ot igaz keresztyénségeért, mely nem formák, hanem érzések keresztyénsége volt, igaz magyarságáért mely nemzetét osztályok és pártok harcában is mindig egynek látta és érezte, mindnyájan a magunkénak tudjuk és valljuk. Legyen áldott emléke közöttünk nemzedékről nemzedékre. Dicsőség legyen az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek, miképen, kezdetben dicsősége volt, úgy legyen most és mindörökké. Amen.* *Az ünnep az Erős vár a mi Istenünk éneklésével kezdődött s a Te benned bíztunk eleitől fogva (90 zsoltár) meg a Hymnus éneklésével fejeződött be. Ezután a gyülekezet a ref. templomba vonult istentiszteletre.