Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

Nemzetgyűlés alsó háza elnökévé szeretve tisztelt egyházkerületi fel­ügyelőnket, dr. Sztranyavszky Sándor Őnagyméltóságát, a felsőház pedig alelnökévé egyetemes egyházunk érdemes felügyelőjét, D. Báró Radvánszky Albert Őnagyméltóságát választván meg, boldogult püspökünk egyházunk e két kimagasló vezérférfiaihoz meleghangú üdvözlő iratot intézett, sok áldást kívánva nekik, a személyükön ke­resztül evangélikus egyházunkat is ért kitüntetésükhöz! A személyi ügyek után legyen szabad áttérnünk az egyház­kerület külső és belső vonatkozású ügyeire. Még mindég tart a háború okozta válságos idő. Kormányunk részéről a legnagyobb erőfeszítéseket látjuk megtenni a gazdasági válság enyhítésére, népünk szociális bajainak orvoslására. A telepí­tések kérdése, a hitbizomány reformja, az egyke elleni küzdelem, a családvédelem érdekében a kormány részéről tervbe vett intézke­dések, egy szebb jövő elkövetkezésének ígéretei. Vajha a jó szán­dékot a kegyelmes Isten sikerrel is koronázná, gazdagon gyümöl­csözővé tenné, hogy porba sújtott, megalázott és már eléggé meg­bűnhődött nemzetünkre elkövetkezne a jobb kor, mely után buzgó imádságunk epedez! Az államhoz és a testvér ref. egyházhoz való viszonyunkat az elmúlt közigazgatási évben semmisem zavarta. Az állam anyagi erejéhez mérten igyekszik ségitségünkre lenni és hisszük, hogy nem rajta múlik, hogy jogos kívánságainkat nem tudja ugy kielégíteni, amint azt bizonyára szeretné. A ref. egyházzal pedig közős erővel törekszünk arra, hogy a százados testvéri jó vi­szonyt muló tünetek ne zavarhassák! A róm. kath. egyházhoz való viszonyunkba a reverzálisok és a polgári házasságkötés kérdése okozzák a súrlódási pontokat és e súr­lódási pontok — amelyek nem a mi magatartásunk következtében adódtak — nem fognak megszűnni addig, amig a róm. kath. egyház a vegyes házasságokra vonatkozó — és az állami törvényekkel me­rőben ellentétes — merev és sok család békéjét feldúló álláspontját meg nem változtatja. Még sajnálatosabb az, hogy a viszály magva ma már a katonaság körében is elhintetett és ott is éket ver ke­resztény és keresztyén, magyar és magyar között. Pedig, ha valami­kor, ugy a mai nehéz időkben van szükség a viszálykodás helyett a megértésre, a türelemre, a lelkek egységére és nyugodtabb, boldo­gabb időkre kellene hagyni a felekezeti súrlódások felidézésére alkal­mas kérdések felvetését! Sok szó esett az utóbbi időben a családvédelem érdekében há­zassági jogrendszerünk gyökeres megváltoztatásáról is. Ha ezen a téren javulást akarunk, ugy azt nem annyira ezen az uton kell ke­resnünk, hanem inkább a házas életről alkotott laza erkölcsi felfo­gás háttérbe szorítása által. Házassági törvényeink — ha azok erejét nem igyekeznének egyes vallásfelekezetek gyöngíteni — jól bevál­A kormány nemes szándéka. Viszonyunk a róm. kath. egyházhoz. Családvédelem.

Next

/
Thumbnails
Contents