Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933

1933. szeptember

7 öt lízéves egyetemes felügyelői évfordulója alkalmából mélységes tisztelettel köszöntjük. Megemlékezni kívánok Zelenka Lajos dr. tiszakerületi felügyelőnek tízéves kerületi felügyelői munkásságáról is. Kollégiális és minden tekintetben megértő érzéssel köszöntöm őt a dunáninneni egyházkerület világi elnöki székéből és küldöm feléje az Istentől reá kért áldást. Méltóztassék megengedni, hogy megemlékezzem az örvendetes események után az egész evangélikus életet mélyen sújtó arról az eseményről, amely a dunáninneni egyházkerületet minden másnál közelebbről érintette. Az egyházkerület közgyűléseinek, munkájának, mondhalni: mindennapi életének egy markáns egyénisége, Okolicsányi Gyula dőlt ki az egyházért önzetlenül küzdő, becsületes, meg nem alkuvó magyaroknak sorából. Hálával emlékezünk meg az ő életéről, munkásságáról, amely sok értéket jelentett az egyházkerület számára. Az ő emlékét is örökítsük meg jegyzőkönyvünkben és adjunk mélységes, őszintén átérzett részvétünknek kifejezést. Nemcsak azért, mert mindenkor a múltban is kész volt testvéri megnyilvánulásra, hanem benső meggyőződésből is kívánom kifejezésre juttatni a minket vendéglátó magyaróvári egyház iránt szívélyes köszönetünket és hálánkat. De ugyanakkor, amikor megemlékezem a magyaróvári egyház példátmutató vendégszeretetéről, amely nem csupán figyelmet, de tanulságot is jelentett számunkra, meg kell hogy emlékezzem a magyaróvári társadalomnak minden tiszteletet kiérdemlő velünk-együttérzéséről és a hatóságoknak kedves figyelméről. Jegyzőkönyvünkben kívánom megállapítani, hogy példamutatónak találom azt az összhangot, amelyet itt a határszélen, németajkú testvéreink részéről tapasztalunk. Fokozott mértékben tartom ezt értéknek, mert bizonyság amellett, hogy bármily ajkon beszéljen is valaki Szent István birodalmában, letagadhatatlan az az egyetértés, az az egysorsúság, amelyet ezer esztendő előtt Szent István kovácsolt össze. El nem múló hálával emlékezünk meg tehát Magyaróvár város, minket annyira megható vendégbarátságáról. Mielőtt elnöki szavaimat befejezném, a legőszintébb tisztelet, szeretet és nagyrabecsülés indulatával fordulok Püspök ur Őméltósága felé és fejezem ki, mint munkatársa, nemcsak a magam, de az egész egyházkerület nevében köszönetünket azért a bölcsesség és szeretet által irányított munkáért, amelyet a Püspök úr Őméltósága a kerület egyházi elnöki székében az elmúlt év folyamán végzett valamennyiünkért. De a megbecsülés érzésével fordulok az egyházkerület minden munkása felé is, akik az elmúlt év folyamán, mindenki ott, ahová a Gondviselés állította, lelkiismeretesen végezte kötelességét és nem adott alkalmat arra, hogy az elnökségnek akár csak figyelmeztető szóval is kellett volna hozzájuk fordulni. Ezért a hithüséggel, lelkiismeretességgel