Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933

1933. szeptember

8 Dr. Kovács S. ker. főjegyző napirend előtti felszólalása. és becsülettel végzett munkáért kötelességemnek éreztem az elnöki székből is köszönetet mondani. Adja a hatalmas Isten, hogy az a munka, melyet végzünk az 0 segítségével, foganatos és eredményes legyen magyar nemzetünk és társadalmunk további élete folyamára is! A közgyűlés a nagyszabású elnöki megnyitót állandóan feszült figyelemmel hallgatta, lelkes együttérzésének sokszoros kifejezésével helyeselte s dr. Händel Béla kerületi ügyész indítványára egész terjedelmében jegyzőkönyvébe vétette. 2. (Dr. Z.) A püspök bejelenti, hogy napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt dr. Kovács Sándor kerületi egyházi főjegyző. Dr. Kovács Sándor amidőn a közgyűléssel együtt a kerületi felügyelő 25 esztendős eredményes egyházi munkásságát ünnepli, úgy érzi, hogy: „üdvözlésünk nem puszta ünneplés, a szívek érzésárjának egy hulláma, hanem bizonyságtétel arról, hogy egymáshoz tartozunk; hitelesítő pecsétje annak, hogy együtt munkálkodhatunk s együtt akarunk a jövőben is munkálkodni és harcolni. A sereg igazi férfit lát vezérében, aki igazán a közpályára termett. Az igazi férfi a lelkében élő eszmény parancsát követve, nem babérágért harcol, hanem lelke benső ösztönéből; harcol akkor is, ha mindenki elhagyja és teljesen egyedül áll, mert Isten, aki lelkiismeretében szól hozzá és izen számára, akkor is vele van. Útját bevilágítja Luther példája, aki szintén teljesen egyedül állott a wormsi gyűlés nagyjai előtt s Isten kegyelmében bízva tudta mondani: „Itt állok, máskép nem tehetek." A 25 éves surány-terényi hűséges szolgálat után Isten akarata, emberek bizalma egyre szélesítette a munkatér határát, a felelősség és hűség azonban mindig, mindenütt a régi maradt. A hűség láttán felgyúlt lélekkel fogadjuk, hogy amint eddig követtük és megértettük Nagyméltóságod szavát, ezután is követni fogjuk, mert a hűségnek csak hűség lehet jutalma, a felelősséget komolyan érző tehetség nem áll egyedül, mert ragaszkodó szeretetre és rendithetetlen bizalomra támaszkodhatik. Isten áldása kisérje munkáját egyházi és nemzeti közéletünkben s kegyelme vezérelje sikerről-sikerre 1" Az ünnepelt felügyelő meghatódott lélekkel áll meg 25 éves egyházi szolgálatának határkövénél s az Isten iránt érzett hálával tekint vissza azokra az örömökre és áldásokra, amelyekkel negyedszázados egyházi munkálkodását a jóságos Isten megajándékozta. De amikor visszapillant a megtett útra, akkor azokat is látja, akik utja közben mindenkor megértéssel és meleg szívvel állottak mellette. Mindezekért elsősorban a Gondviselés iránti hála él lelkében. De hála azok iránt is, akik mindenkor megértő kísérői voltak pályafutásán: az ő protestáns testvérei, szűkebb hazájának protestantizmusa és a dunáninneni egyházkerület iránt. A határkőnél megáll és hálát mond tehát azért, hogy az egyház iránti kötelességteljesitésért, amely egy jottával sem volt több, mint ami