Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933

1933. szeptember

G tonája, nem egyszer vezére. A lutheri iskola a nemzeti gondolat fanatikusait és martirjait nevelte és soha nem csempészte hívőinek lelkébe a nemzet érdekeit feláldozni, a nemzeti öntudatot a telkekből kiölni tkész internationalismust. Luther 450-ik születési évfordulójának az esztendejében lelkünkben hálával iránta, ne homályosítsuk el, de világosítsuk meg az ő igazságait. Az elmúlt év eseményeit ha szemügyre vesszük, elsősorban a magyar közéletben, politikai életben történtekről emlékezünk. Amikor az ország Főméltóságú Kormányzója Gömbös Gyulára bízta a kormányelnöki tisztet, a megelőző év tespedése, programmnélkülisége után a határozott célkitűzések és komoly cselekvések ideje következett. A kormányelnök a nemzet erőinek összefogására, egy táborba tömörülésére hívta fel az ország fiait, hogy minden erőnek egy irányban való érvényesítése fokozza és ne gyengítse a ható erőket. Külföldön folytatott tárgyalásai és idebent a világgazdasági krizis velünk szemben fokozatosabb mértékben érvényesülő hatásával szembeni küzdelme bizalommal sorakoztatja melléje azokat az erőket, amelyeknek élete, hazafias lelkiismerete nem ösmerte a minden áron váló gáncsoskodást, felekezeti ellentéteket. Mi bizalommal tekintünk felé és hisszük ezer nehézséggel küzdeni kénytelen vállalkozásának a sikerében, mert a nemzet nagy többsége tudatában van annak, hogy az élen haladók célt elérni, a felé eredménnyel haladni csak akkor tudnak, ha az őket követők nem bírálói, de a munkában bizalommal résztvevő munkatársai. A nemzet jövendőjét alapozó munka sikere érdekében minden becsületes kéznek, minden magyar agynak positiv irányban kell hatnia. Gömbös Gyula kormányának kultuszminisztere a magyar történelem kiváló, tudós irója, ösmerője a magyar élet májának is. Világos fej, józan ítélet, erős akarat, tiszta kéz, meleg szív az irányitója ma a kultuszkormány munkájának. Hómán Bálint munkája elé minden okunk megvan bizalommal tekinteni, mert mi nem kérünk mást magunknak, mint igazságot, megértést. Ö pedig sem velünk, sem mással szemben az igazság útjáról le nem tér. Saját egyházunk élete is nyújtott az elmúlt év folyamán örvendetes és fájós eseményeket. Elsősorban a legőszintébb tisztelet és ragaszkodás, megbecsülés és szeretet hangján kívánok megemlékezni egyetemes felügyelőnknek, Radvánszky Albert bárónak tízéves szolgálati évfordulójáról. Az a munka, amelyet Radvánszky Albert báró mélységes elhivatottsággal, komoly törekvéssel, bölcseséggel, meleg szívvel végez a magyar egyetemes evangélikus egyház érdekében, valamennyiünknek, magyar evangélikusoknak háláját és tiszteletét váltja ki kiváló személyével szemben. Ugy érzem, hogy a dunáninneni egyházkerület valamennyi egyházának és hívőjének telkéből szólok akkor, amikor Radvánszky Albert báró felé fordulunk és