Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1932

1932. szeptember

44 ország fenkölt lelkű Kormányzójának nemes kezdeményezése dacára — csupán vágyként éi sziveinkben, csupán lázas álomként gyötör bennünket. Evangélikus Egyházunk, amely a maga évszázados szegénysége mellett, mindenkor lépést tartott az állam tanügyével, m. évi egyet, közgyűlésen kimondotta, hogy a VI. elemi osztály mellé még a VII.-ik elemi osztályt megnyitni sem tartja a nehéz gazdasági viszonyok miatt megvalósíthatónak. Evang. tanügyünk hajója így tört áibócokkal csupán a partok melletti biztosabb vizeken evez s a mélységek fölé szállni nem mer. Megtartani, konzerválni a meglevő értékeinket s a meglévő VI. osztályú iskoláinkat megőrizni azon a fokon, amelyen szép hivatásukat a magyar gyeimek lelkének megerősítése és megmentésére betölthetik, hogy legyenek az evangéliomi szellemnek és izzó hazaszeretetnek lobogó mécsesei, tanítói karunkat a mostani próbára tevő időben anyagi helyzetében megrendülni nem hagyni, ez lehet a ma iskolájának a célja és feladata. Úgy kell tekintenünk evangélikus iskoláinkat ebben a nagy magyar éjben, mint kicsiny mécseseket, amelyeknek lobogása, élete, melegítő lángolása, féltve őrzött kincsünk. Azért fáj, hogy egy esztendő óta, a törpe iskolákra vonatkozó rendelkezés folytán egyházkerületünk két kicsiny mécsese — a szendi és a kisbágyoni iskola — kialudt s igy iskoláink száma 58-ra apadt. Reméljük, hogy az, aki e lángot éleszteni volna hivatva, nem fog évszázados autonómiánkat megsértve, ujabb mécses lángokat kioltani. Sajnos — erre aggasztó jelek mutatkoznak a túlzott takarékosságnak helytelen alkalmazásával, legalább erre enged következtetni az a tény, hogy Egyházkerületünkben van már iskola, ahol az egy tanerős tanteremben a növendékek száma meghaladja a 110-et anélkül, hogy az állam a II. tanerő beállítását lehetővé tenné, erre enged következtetni az a tervezet is, amely a legutóbb látott napvilágot a Kultuszminisztérium intézkedéseiből, mely a felekezeti tanítók fizetésének „arányosításával," terményjárandóságaik megszüntetésével, a VII. fiz. osztályból való kizárásával stb. evang. tanítóinkat mértéken felül megkárosítani s őket anyagilag az áll. tanítókkal szemben megalázó inferioritásba dönteni igyekszik. Ezekkel a húsba és vérbe vágó tervezetekkel külön is fogunk foglalkozni s felemeljük tiltakozó szavunkat életbeléptetésük ellen, de itt is utalni kívántam arra, hogy mennyi veszélyt rejtegetnek magukban. Ami illeti a meglévő, vagy megmaradt iskoláink mult évi tanügyi eredményét, megnyugvással jelenthetem, hogy a beérkezett egyházmegyei jelentésekből iskoláink szép munkája, nehéz időkben tanítói karunk túlnyomó részének helyt állása, buzgó és eredményes paedagógiai tevékenysége állapitható meg. 58 elemi népiskolánkban 3313 mindennapos és 571 ismétlős növendéket neveltünk. A beiskolázás — amennyiben a statisztikai adatokra építhetünk — megfelelő, beiskolázatlan gyermek csak 34 maradt (egy %). A tanév rendes időben, szeptember 9-én vette kezdetét és végződött junius 15-én. Nógrádban — tekintettel a Kultuszminiszter tanévet megrövidítő rendeletére, az évzáró vizsgák már május 26-tól tartattak meg. Az egész esztendőben — egy-két helyen előforduló