Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931
1931. október
Viszonyunk a róm. kath, egyházhoz. Viszonyunk a ref. egyházhoz. A theol. fakultás épületének felavatása. A hallgatók számának korlátozása. 10 Úr Őfőméltósága kabinetirodája útján a legkegyelmesebben válaszolni méltóztatott. Ami a róm. kath. egyházhoz való viszonyunkat illeti az elmúlt közigazgatási esztendőben, erre nézve jelenthetem, hogy azt kellemetlenebb incidens nem zavarta meg. Úgy látszik az idők komolysága és talán a hercegprímás és Baltazár szívélyes érintkezése is egy alkalmi találkozáskor jótékonyan befolyásolta a kedélyeket. A református egyházhoz való viszonyunk általában jó, sőt, ha lehet, mintha évről-évre nyerne melegségben. Ugyancsak az elmúlt közigazgatási esztendő fontosabb eseményei közé tartozik a Pécsi Erzsébet Tudományegyetembe szervesen bekapcsolt, de Sopronba kihelyezett evang. theológiai fakultás épületének 1930. évi október hó 19-én a Kormányzó Úr Őfőméltósága jelenlétében végbement ünnepélyes felavatása. Ä felavatást a soproni evangélikus templomban megtartott istentisztelet előzte meg, amelyen a szent beszédet D. Kapi Béla dunántúli püspök tartotta. Maga a felavatási ünnepély az új épület frontját is nagyon emelő díszes és tágas terraszon folyt le. Az ünnepi beszédet gróf Klebersberg Kunó vall. és közoktatásügyi miniszter tartotta, utána szólt báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő. A felavatási ünnepélyt követte a hittudományi karnak az épület dísztermében megtartott díszgyűlése, amelyen a Pécsi Egyetem Rector magnificusa, dr. Bozóky Géza elnökölt, dr. Kiss Jenő prodékán beszámoló és dr. Deák János dékán székfoglaló beszédet mondott s végül Viczián Dezső a fakultás tanári testületének a legfiatalabb tagja doctorrá avattatott. Dr. Sándy Gyula műegyetemi tanár tervei szerint és felügyelete alatt készült épület nagyszerűen oldja meg a nem könnyű feladatot és az evangélikus egyszerűség mellett s a kicsiny keretek között is pompásan juttatja érvényre annak komoly és fenséges hivatását. Áll tehát a fakultás felavatott szép épülete s az ugyancsak nemrégen magasztos hivatásának átadott Theol. Otthonnal együtt — ez utóbbi különösen a hallgatóknak nyújtott kedvezményeivel és kényelmével — nem csekély vonzó erőt gyakorolnak a pálya választás előtt álló ifjúságra, főleg ezekben a nehéz időkben, amikor a más pályákon való elhelyezkedés annyi nehézséggel jár. A theol. fakultás hallgatóinak száma az utóbbi időben 100-120 között váltakozik. Azonban ez a különben örvendetes dolog, a hallgatóknak szép száma, amely semmivel sem kisebb annál, mint amikor több, mint kétszer annyi volt az evang. egyházközségek és hívek száma, kezd hova-tovább mindinkább érezhető aggodalmat kelteni az intéző körökben arra meggondolásra, hogy az egyetemes egyház azokkal a theol. ifjakkal szemben, akiknek alkalmat ad, talán biztat és segélyez is a lelkészi pályára való készülésükben, bizonyos obiigóba kerül arra nézve, hogy ők erre a pályára sikeresen felkészülve azon elhelyezkedésüket és boldogulásukat is feltalálják. Ha a theológusok mostani létszámából a mostani egyházközségek vezetésére szükséges, megfelelő számot, nem különben a napjainkban a