Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931

1931. október

11 múlthoz képest mindenesetre jóval fejlettebb hitoktatás ellátására szükséges számot is levonjuk, még mindég marad egy olyan jelentékeny szám, amely a legjobb akarat mellett sem talál egyházunkban megfelelő elhelyezkedést. Ezeknek a szerencsétlen ifjaknak az érdekében — bár nálam senki sem irtózik jobban a szellemi érvényesülés terén a sorompók felállításától, — ha a hallgatók számának a korlátozására kerülne a sor, mint ahogy az már is benn van a levegőben, sőt illetékes helyen fel is vettetett a kérdés, a hozzájárulásomat nem tudnám megtagadni. Ha csakugyan idővel a theol. hallgatók létszámának korlátozása válnék szükségessé, úgy ennek keresztülvitelére vonatkozólag volna egy eszmém, amellyel egyszersmind egy igen fontos egyházi érdeket, a német és tót gyülekezeteknek, ezeket a nyelveket is tudó lelkipásztorokkal való ellátását lehetne alátámasztani. Ez úgy volna lehetséges, ha a beiratások alkalmával a tiszta magyar egyházközségek s a hitoktatás ellátására a csak magyarul beszélők legjavából felvétetnék annyi, amennyi szükséges, sőt inkább több, mint kevesebb, azután a magyar nyelven kivül németül és tótul is beszélők közül annyi, amennyi szükséges a német tót gyülekezetek ellátására. Azt hiszem eleinte itt a szükség ily módon sem volna kielégíthető, azonban részint a szükség fokozatos alább szállásával, részint az a tapasztalat, hogy már a felvételnél is előnyös a magyaron kivül a német, vagy a tót nyelv tudása, arra sarkalná úgy a szülőket, mint a lelkészi pályára készülő fiúkat, hogy még idejekorán körülményeikhez képest sajátítsák el ezen nyelvek egyikét, vagy másikát. Mert azon már régen túlvagyunk, hogy valaki a theol. fakultáson, vagy a lelkészi szemináriumban tanulja meg ezeket a nyelveket. Indítványt nem teszek, azonban az eszme propagálása céljából ezeket elmondani nem tartottam feleslegesnek. A közkedveltté vált theológiai konferenciát a fakultás buzgó tanári kara az elmúlt közigazgatási esztendőben 1931. április 7 —10-ig tartotta meg nagy érdeklődés mellett valóban gazdag és kiválóan aktuális tárgysorozattal. Nagy sajnálatomra a konferencián nem vehettem részt, annál nagyobb szeretettel emlékezem meg róla, mint szellemi életünk egyik kimagasló eseményéről. Ugyancsak kimagasló esemény számba ment egyházunknak az a lélekemelő szép ünnep, amelyet f. évi május 25-én, Pünkösd másodnapján tartott meg, amikor Sántha Károly, az ujabb idők legtermékenyebb és legkiválóbb énekköltője iránt rótta le a hála és kegyelet adóját, megemlékezve róla s nagy érdemeiről összes templomaiban. Termékenységét és kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy az 1918-ik évben a nyomdából kikerült 12-ik kiadású dunántúli evang. énekeskönyv, amely magában foglalja a legszebb evang. énekeket, 600 éneke közül 107-nek Sántha Károly a szerzője s ezenkívül még 69 ének van ebben a könyvben, amiket ő fordított vagy átdolgozott. Mi dunáninneniek, tekintettel arra, hogy egyházközségeink túlnyomó részében a lelkész minden kettős ünnep másodnapján leánygyülekezetében végez Egy fontos egyházi érdek alátámasztása. Theológiai konferencia. Megemlékezés Sántha Károly énekköltőről,