Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

99 III. FÜGGELÉK. JEGYZŐKÖNYV felvétetett a dunáninneni ág. hitv. evangélikus egyházkerület lelkészi értekezletének 1930. október 15-én Balassagyarmaton tartott ülésén. Jelen vannak: Kiss István püspök elnök, Balogh István, Wenk Károly, Mihalovics Samu esperesek, Meskó Károly, Zimmerman János, Szekej András, Csővári Géza, Limbacher Zoltán, Sztolár Miklós, Horeczky Aladár, Huszágh Gyula, Révész Alfréd, Zeman Mihály, Szlancsik Pál, Péter Henrik, Horváth Sándor, Csővári Dezső, Fadgyas Aladár, Hofman Ernő, Magyar Géza, Irányi Kamii, Podhradszky János, Kirchner Rezső stb. lelkészek és többen mint vendégek, valamint alulirt jegyző. 1. Az „Erős várunk" eléneklése után Kiss István püspök megemlékezve az ágostai hitvallás 400 éves fordulójáról és az ezzel kapcsolatos ünnepségekről, a maga és a lelkészértekezlet nevében melegen üdvözli munkatársát, Balogh István fejérkomáromi esperest lelkészi szolgálata 40 éves jubileuma alkalmából, őt Isten gondviselésébe ajánlva, a megjelenteket üdvözli és az értekezlet ülését megnyitja. 2. Limbacher Zoltán kisterenyei lelkész tartott ezután írásmagyarázatot, amelyben a lelkészi szolgálat mai nehézségeiről és a mindvégig való hűséges kitartásról szólott. Több akadállyal, mint megértéssel találkozik ma — úgymond — a lelkipásztor működése terén, bizony még hivei körében is. Nemzetünk többi fiaival közös oltárnál nem imádkozhatunk. Sőt oltáraink, esküvésünk tisztességét lebecsülik, házasságainkat ágyasságnak stb. minősítik. Szegényedünk erkölcsileg, anyagilag is. Amig hullámai között magára marad a pásztor: szemközt az Evangéliummal! De még ennek a szolgálatában is sok a kívánni való. A lelkészek maguk is hamarabb adnak gáncsot, mint baráti kezet egymásnak. Mindezen viszonyok között vagy hivatalnokok, vagy hősök lesznek a pásztorok. Pál apostolnak is ugyanezekkel az akadályokkal kellett megküzdenie. Ezeket a nehézségeket nem a magunk erejével, hanem a Krisztuséval kell legyőznünk. Először a lelkésznek kell krisztianizálódnia, ha sikert akar elérni. Átérezni a felelőséget szolgálatunkért. S ugy égni el az Evangélium oltárára helyezett gyertyaként hivatásunk teljesítésében. Enélkül halottak vagyunk. S a halottak életet nem ébresztenek. Először a lelkész, aztán a gyülekezet krisztusivá válása faragja ki az elkárhozandó emberekből az Isten kedve szerinti remekeket.