Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

100 3. A napirend előtt Balogh István esperes kér szót és az egész lelkészértekezlet érzéseinek ad kifejezést azon alkalomból, hogy az Evangélium Ura Kiss István püspökünket lelkészi szolgálata 40 éves fordulójához elvezette és megáldotta munkásságát, amit már kezdettől fogva nemcsak a saját gyülekezetében, hanem a magasabb egyházi közületek minden fokán is áldozatkészen fejtett ki. Isten további oltalmába és gondjaiba ajánlotta a főpásztort, akire közegyházunknak még soká szüksége van. Kiss István püspök válaszában megköszöni lelkésztársainak köszöntését és üdvözletét. Hangoztatja, hogy soha nem kereste a kitüntetést, vagy a megtiszteltetést, dicsőségkivánó nem volt sohasem s ha most mégis az lehet aki, úgy ezt Isten után lelkésztársainak köszöni meg. Az értekezlet meleg és őszinte óvációban részesítette a szeretett Főpásztort. 4. Szekej András egyházasdengelegi lelkész ezután az Ágostai Hitvallás XXVIII. cikkelyéről értekezett. Kimutatta, hogy a reformáció nem revolució volt s nem is egy ember műve, hanem az akkori közlelkület megnyilatkozása, amely nemcsak lelki javakat, de anyagiakat is hozott. A nemeseknek földet, a népnek a jobbágyság alól való felszabadulást, amely az északi népeknél teljesen meg is valósult, a papoknak pedig a tiszta házaséletet. V. Károly egyéniségét is jellemezve, rátért a hitcikk jelentőségének ismertetésére. A romanizmus felfogásával szemben, hogy a püspöknek nem engedelmeskedni bűn, kimutatja, hogy még közvetlen apostoli rendelkezések is vannak, amik be nem tartatnak. Az egyház olyan mozdony, amely mintha élne, tanácskoznak, adminisztrálnak benne, de nem tud elindulni. A sokféle remedium helyett a helyzet egyetlen orvoslását abban látja, hogy vissza a püspöki hatalomhoz! Aki ezt megveti : kizárni az egyházból. Az egyházfegyelmezés jogát ismét teljes erővel latba vetni a legszükségesebb teendő. A püspök éljen hatalmával és a lelkész a fegyelmezés terén az ő utasításait hajtsa végre. Igen áldásos lenne ez a ceremoniális különbségek, a gyónás, aztán a szekták, reverzálisok problémájának megoldása stb. terén. Az újítások bevezetése nem a gyülekezet, hanem a püspök joga. Akinek, hogy fegyelmező ereje legyen, adassék vissza neki a hatalom is. Ez pedig nem is ujitás, csak visszatérés a reformáció elveihez. Az előadást Huszágh Gyula és dr. Csengődy Lajos hozzászólása után az értekezlet nevében elnöklő püspök megköszönte. 5. Dr. Csengődy Lajos salgótarjáni lelkész evangélikus egyházunk régebbi hóditó ereje elvesztésének okairól értekezett. Történelmi visszapillantást vetve a reformáció korában végbement nagy térhódításra, egyházunk hanyatlásának okait a következő főbb okokban jelölte meg: a) A nemzetiségi kérdés, mely szerint az evangélikus reformáció Magyarországon a németek iránti ellenszenv miatt vesztett elsősorban, amikor is a kálvini reformáció elsősorban a lutheri reformációtól áthatott rétegeket hódította el. b) Általános lélektani ok tekintetében arra mutatott