Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

9 szellemű igehirdetése buzdította az Istenházát zsúfolásig megtöltő híveket a Kiisztus szellemében való felebaráti szeretet szünetnélküli önzetlen gyakorlására. A közgyűlésre a közgyűlési tagok s nagy számú vendég a vármegye disztermében gyűltek egybe, ahol a püspök áhítatos imája után Okolicsányi Gyula helyettes kerületi felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Méltóságos és Főtisztelendő kerületi Közgyűlés! Ahogyan tavaszi rendkívüli közgyűlésünkön kebleinkben a keserű fájdalomnak, az elszomorító gyásznak mélységes érzületével eltelve gyülemlettünk egybe, midőn hervadhatatlan nagyérdemű kerületi felügyelőnk néhai lándori dr. Kéler Zoltán úrra emlékeztünk; ezúttal évi rendes közgyűlésünkön ime az örömnek, a biztató reménységnek bennünket átható érzései töltenek el, midőn újonnan és egyhangúlag megválasztott kerületi felügyelőnk dr. Sztranyavszky Sándor úrnak díszes hivatala beiktatására sereglettünk egybe. Az emberi életnek és a természet változhatatlan, megalkuvást nem ismerő törvényeinek rendje, szigorú logikája hozza azt magával, hogy a szomorú elmúlást, a megsemmisülést új életpezsdülés szokta követni. Nem szándékom nekem a mostan majdan lefolyó ünnepélyes beiktatás eseményeinek elébe vágni, hiszen azoknak rendjét, módját ezen közgyűlés során kerületi püspök urunk fogja előterjesztéseivel irányítani. Nekem, mint alkotmányunk szerint helyettes kerületi felügyelőnek csupán azon kedves kötelesség jut osztályrészemül, hogy kiemeljem a mai napnak ünnepélyes jelentőségét, mert hiszen még dicsőséges őseinknek is ünnepet jelentett, valahányszor azon nehéz időkben, a vallásüldözések korában a Scylla és Chaiybdis veszedelmes sziklafalai között hánykódó hajóiknak vezető és arra termett vezéreit megtalálták. És én sajnálattal állapítom meg, hogy a mithológiának ezen veszedelmes sziklái még napjainkban is kisértenek; bennünket azonban, a kik a lutheri lelkiismereti szabadságnak hordozói, a szabad vallásgyakorlat legtürelmesebb hirdetői és vallói vagyunk, bennünket nem terhelhet a felelősség azon napjainkban sajnosan tapasztalható incidensekért, melyek alkalmasaknak látszanak a vallásfelekezetek között kívánatos egyetértést megzavarni s a melyeknek nem egy esetben harcra való kihívás a célja. Ám mi álljuk ezt a harcot, de ezt a harcot mi nemes fegyverekkel fogjuk és akarjuk megvívni, megvívjuk ezt az evangyéliom igazságaiban vetett hitünknek megtorpanást, megingást, tétovázást nem ismerő sziklaszilárd alapon nyugvó meggyőződésével és imádott magyar hazánk iránt mindenkor érzett határtalan szeretetünkkel, ragaszkodó hűségünkkel. Ezen elhatározó meggyőződésünkkel köszöntjük uj vezérünket, hiszünk az ő reátermett elhivatásában, hisszük róla, hogy tevékenységében őseink példáját fogja követni, kik midőn vallásuk szabadságának védelmére kardra keltek, vitézi kardjuknak kihúzása egyúttal a magyar haza szabadságának védelmét is jelentette. Okolicsányi Gyula ker. felügyelőhelyettes megnyitója.