Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930
1930. október
20 Méltóságos és Főtisztelendő Kerületi Közgyűlés! Ez az év arányaiban nevezetes és hatalmas határállomáshoz vezette el a protestáns hívőket, a világrészeknek minden evangelizált hivője lelkesülten ünnepli az augsburgi bátor megnyilatkozást. Hálára mélyen lekötelezett érzéssel emlékezünk meg dicsőséges hitbeli őseinkről, a kik 400 évvel ezelőtt tántoríthatatlan meggyőződéssel vallottak szint nagy reformátorunknak az evangéliumot eredeti tisztaságába visszaállító tanai mellett; a kik héroszi elszántsággal, a kik minden fenyegető veszedelemmel és terorral szembe szállva, hitvallást tettek a krisztusi evangéIiom igazságai mellett. Nem kívánom részletesebben méltatni az augsburgi megnyilatkozásnak nagy horderejét, sorsdöntő fordulatát és bővebben fejtegetni ennek a hitvallásnak, helytállásnak következményeit, hiszen erre a nevezetes évfordulóra nálamnál sokkal hivatottabban mutat reá az előttünk fekvő püspöki jelentés. Én tehát ezen helyről csupán azon óhajomnak kivánok kifejezést adni, vajha az augsburgi bátor hitvallóknak szelleme száilaná meg minden protestáns hívőnek lelkületét, hogy azok példáját követve, egyetértő munkával szolgálhassuk közegyházunkat s megélhessük az evangéliom igazságainak diadalát! Örömmel jelentem a tisztelt Közgyűlésnek, hogy az Első Magyar Általános Biztosító Társulat ez idén sem vonta meg kerületünktől évek óta nyújtott adományát. Néhai nagyérdemű kerületi felügyelőnk, lándori dr. Kéler Zoltán úr tartalmas évi megnyitójában mindenkor jelentette ezen örvendetes eseményt. Az idén az ő jeles fia, lándori dr. Kéler Bertalan úr készítette el a biztosító társulathoz intézett kérelmünket s hozta el hozzám; én helyettes kerületi felügyelői tisztemben az aláírva, illetekes helyre azt be is nyújtottam. Az adomány 150 P. összeget teszen ki. Azt hiszem, leghelyesebben cselekszünk, midőn néhai kiváló felügyelőnk iránti kegyeletből s az ő intentióinak megfelelően ezt az összeget ezúttal is a megjelölt jótékony alaphoz csatoljuk. A nemes társulatot pedig értesítsük jkvi kivonaton elismerő köszönetünkről. Mélységes részvéttel, hazafiúi bánattal, elszomorodott lélekkel emlékezem meg dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak elhunytáról. Az ő váratlan és tragikusnak mondható halála nem csak hazánkat borította gyászba, hanem országunk határain túl is a hivatalos tényezők körében általános részvétet keltett, a magyar nemzetre különösen és társadalmunkra nézve pedig pótolhatlan veszteséget jelent. Vass József különösen nevezetes tárcájának körén belül hazájának jobb sorsa érdekében munkálkodott lázas tevékenységgel; kereste a módot és alkalmat, miként találhassa meg a helyes utat és eszközöket, melyekkel annyira szeretett magyar népének jólétét előmozdíthassa. A nemzet halottját siratjuk az ő elmúlásában. Hitéhez való rendületlen ragaszkodása, lángoló hazaszeretete, az ernyedetlen munkálkodásnak különleges rátermettsége, követendő például szolgálhatnak minden magyar embernek, úgy hogy őt e hazának minden tagja vallás és felekezeti különbség
