Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

32 Az államsegély leszállítása. Az 1848: IX. t. c. körüli sérelmek. ban 740000 koronát tett ki, a külön lévő, meghatározott rendeltetesü alapoknak 390000 aranykorona értékével együtt tehát 1,130.000 koronát, teljes egészében elvesztette az egyházkerület. Ennek a tekintélyes vagyonnak megmentése, visszaszerzése érdekében a kötelességszerűen megtenni szándékolt intézkedések és lépések keresztülvitelénél az egyetemes egyház segítségét kellett kérnünk és az ott elhangzott vélemények és fontolások, amelyek az egyetemes egyház érdekeinek szem előtt tartásán épültek fel, figyelemmel a trianoni diktátumra, késztették az egyházkerület intézkedésre jogosított felelős faktorait a várakozás álláspontjára. Most az ideiglenesen elszakított területeken, a megszállók által eszközölt vagyonelkobzások kérdését rendező hágai egyezményen alapuló új helyzet, kötelességmmé teszi ezzel a kérdéssel foglalkozni, az egyházkerület jogos érdekeinek éber szemmel tartása mellett. Addig is azonban kifejezést kívánok adni annak az elhatározásomnak, hogy az állam részéről az 1848. évi XX, t.-c. részbeni végrehajtásaként az Egyetemes Egyháznak jutattatott, közigazgatási célokat szolgáló államsegélyből való részeltetésünknél fent mondottaknak figyelembevételét is kívánni fogom. Az államsegélyben való részesedés mértékének a leszállítása maradandó nem lehet, mert az közigazgatási célokat szolgál és a hívek adóterheinek csökkentését célozza, — már pedig a közigazgatás költségei a csonka kerület igazgatása körül is, mondhatni, változatlanul fennállanak, — hanem azért sem, mert a lélekszámban megfogyatkozott kerület híveinek teherbíró képessége messze alatta van a három testvérkerület hivei teherbíró képességének és ezért azoknak vállaira terheket áthárítani mivel sem indokolható, méltánytalan eljárás lenne. Hanem igenis indokolt és méltányos lenne a segély mértékének felemelése épen a fentebb vázolt arra a körülményre tekintettel, hogy az egyházkerület elveszett vagyonának és alapjainak visszaszerzése érdekében, az Egyetemes Egyház aggodalmaira figyelemmel, nem tette meg az érdekeinek védelmére alkalmas lépéseket. Ebben a kérdésben a közgyűlés keretében javaslatot is kívánok tenni, amit már most bejelentek. Az 1848 évi XX. t.-e. végrehajtása körüli sérelmeink kapcsán csak utalni kívánok arra, hogy mig Egyetemes Egyházunknak a béke és még még a háború éveiben is élvezett államsegélyének az összege, mely a közigazgatás, a lelkészi nyugdíjintézet és a hivek egyházi adójának csökkentésére adatott, 1,050.000 aranykoronát tett ki, addig a 1928-29 évekre adott államsegély 270.000 pengő, amely az 1929—30 költségvetési évre még 10

n/o-kal csökkentetett. Az egyházaknak hivatása az államnak a mai súlyos időkben fokozottabb támogatása és anyagiak terén való kímélése. De viszont e kötelességeknek a teljesítése is lépten-nyomon akadályba ütközik a legszükségesebb, nélkülözhetetlen anyagi eszközök hijján. Azért mutatok reá erre, mert úgy érzem, hogy nemcsak jogunk, de kötelességünk is a mi koldússzegénységünk mellett felemelni