Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

33 szavunkat és megtenni mindent, nehogy a protestánsnak nevezett ura­lom idején, amikor azt állítják, hogy minden madár nekünk dalol, min­den virág nekünk illatoz, még szűkre szabott, megtépázott takarónkból is kiforgattassunk. A lelkészi kar méltányos és jogos törekvése, hogy csak 50°/o-ban valorizált korpótlékának és családi pótlékának felemelését, 100%-ban való térítését kérelmezi, szorgalmazza. Ugyancsak indokolt és igazságos a tanítói karnak kérelme, kíván­sága, hogy a kántori teendők ellátásáért, tehát egy külön és több mun­káért élvezett javadalma tanítói fizetésébe be ne számittassék. A lelkész és tanitó számára megadni a nyugodt megélhetés, csa­ládalapítás és gyermekneveltetés lehetőségét, de meg követelni a 100%­ban való helytállást is ma, amikor a lelkésznek nemcsak az oltár előtt és a szószéken, hanem még inkább a híveivel otthonukban való és ál­landó érintkezésben, a lelkek állandó és közvetlen ellenőrzésében egyen­súlyban tartásában kell látnia hivatása legértékesebb, igaz, egyben leg­fáradságosabb, de legeredményesebb részét is. Ostromoltak a lelkek, ostromolt vár katonáinak bálványozott, ön­feláldozó kapitánya legyen a pap. A tanitó pedig, mint a kultura harcosa ne abban keresse a kul­turát, hogy önmagát modernnek nevezett tévtanokkal félmüveli, hanem abban, hogy önmaga lelke egyensúlyának megőrzése mellett, tudatában jól betöltött hivatása nagyszerűségének, a gondozására bízott kezdetle­ges, fejlődő lelkek és agyak formálását a meggyőződéses hit és lángoló honszeretet fűtötte meleg szívvel és irányította finom, de biztos kézzel végzi. Hozzátok pedig, világi vezetői egyházunknak, fel ügyelőtársaim és presbyterek, egy mondatban egy kérést intézek, de ebben benne van ] egyházam szeretete, jövendő sorsának féltése és a Ti, a mi utánunk következők jövendője feletti aggódás is: gyertek közelebb, jöjjetek bel­jebb evangéliumi egyházunk lelkes szolgálatának műhelyébe, ne vonjá­tok ki magatokat, ne resteljétek az áldozatos munkát, ne azt keressétek, amin megütődhettek, hanem azt, amin örvendezhettek. És most, ami előtt szavaimat zárom, melyeken át a lelkembe te­kintést akartam számotokra lehetővé tenni, még csak annyit: nem jöhet idő, nem jöhet megpróbáltatás, melynek közepette hitemben megrendül­hetnék, nincs az a komor, sötét felleg, mely utamból, melyen meggyő­ződéssel haladok, eltéríthetne. Tisztelettel és szeretettel fordulok Egyházi Etnökíársam, a Püspök Úr Őméltósága felé, köszönöm azt a meleg kézszoritást, amellyel mun­katársává fogadott és viszonzásául annak, adom munkabírásomat és gyarló tehetségemet egyházkerületünk szolgálatába és megbecsülésemet személye iránt. El nem múló hálám Egyetemes Egyházunk felügyelőjének, kiváló vezérünknek Radvánszky Albert bárónak, a testvér leformátus egyház Lelkészi kar jogos törekvése. Tanítói kar kívánsága. Világi vezetők, presbyterek. Üdvöslések. A M. KLR. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL GO WYVTÁBA

Next

/
Thumbnails
Contents