Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1929

1929. szeptember

8 mindegyike az állam tulajdonát és a nemzet egyetemének közbirtokát képezi. Amennyiben a kultuszminiszter úr ezen állásfoglalása érvényre jutna és az végrehajtatnék, úgy a mi evangélikus egyházunk különösen is kedvezőtlen helyzetbe kerülne, mert eszerint a debreceni egyetem református, és a Pázmány tudományegyetem és a pécsi Erzsébet tudományegyetem, mely utóbbinak evangélikus theológiai fakultása Sopronba van kihelyezve, róm. kath. jellege mellett, immár a szegedi m. kir. tudományegyetem is róm. katholikus jelleget nyerne. Mindez arra indította egyetemes Egyházunk felügyelőjét, Báró Radvánszky Albertet és elnöktársát, Geduly Henrik püspököt, hogy 1929. évi február hó 19-én a m. kir. miniszterelnök úrhoz intézett beadványukban a Kultuszminiszter úr ezen tervei ellen nyomban „p rotes tációval" éltek és a miniszterelnököt, mint a m. kir. kormány fejét arra kérték, hogy ismert bölcsességével hasson oda, hogy a magyar kultúrpolitika nemzeti egyetemessége minden partikuláris törekvés felett biztosíttassék és protestáns egyházaink jogosan felébredt nehéz aggodalmai elcsöndesíttessenek. Megemlítem, hogy ugyané tárgyban és hasonló szellemben a református egyetemes konvent részéről egyidejűleg hasonló „protestáció" intéztetett a miniszterelnök úrhoz, amely tény igazolja, hogy a hazai két protestáns történelmi egyház részéről a szóbanforgó kérdés elbírálásában teljes az egyértelműség. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Tisztelettel javasolom, hogy Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőnek és elnöktársának Geduly Henrik püspöknek, ezen állásfoglalásáért és nyomatékos „protestációjáért'

1 annak kijelentésével, hogy azzal egyházkerületünk közgyűlése minden tekintetben azonosítja magát, — egyházkerületünk közgyűlése leghálásabb köszönetének és elismerésének adjon kifejezést, erről nevezetteket jegyzőkönyvi kivonaton külön-külön értesítse, felkérve őket, hogy „p r o t e s t á c i ó j u k" érvényre juttatását és respektálását továbbra is szorgalmazni méltóztassanak. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Kevesen maradtunk meg nagy hazánkba n is az Evangélium mellett. Még kevesebben ebben a kis hazában. Akik meg is maradtunk, még mindig szétszórt kévék vagyunk; akikkel a legkisebb szél is elbán, ha így maradunk. De ha összefogunk! Ha összefogunk . . . akkor jöhetnek még oly rettentő viharok is, bírni velünk és a velünk levő Istennel nem fognak sohase! Ebből a szempontból nézem én és figyelem nagy örömmel azokat a megmozdulásokat, amik nemcsak a világ evangélikus egyházában, de hazánkban, sőt szűkebb körben itt, a mi egyházkerületünk területén is ezt az összefogást elősegíteni igyekeznek. A külső jelenségek mögött egy különös, talán Istentől kiáradó lélekhullámzást látok itt a mi mostani