Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1929

1929. szeptember

7 ekként az egyházi ügyek csínját-bínját megtanulva, képesek voltak köte- 1. lességeiket minden viszonylatban teljesíteni. Kívánatos tehát, hogy a világi férfiak megválasztása mindezekre való figyelemmel történjék, mert ha valamikor szükség volt arra, hogy a protestantizmus mellett helytálló, annak értékeit a jövendők számára is megőrizni képes erők tömörüljenek ismét az Evangélium körül, — úgy most igazán olyan időket élünk. Körülöttünk csapdosnak a vértelen ellenreformáció hullámai, naprólnapra nyelik el az evangélium szigeteit, amelyek magukra hagyatva, vagy arra nem képes és kellő gyakorlattal nem bíró világi vezetők és irányítók mellett, — nem is csoda ha — nem tudnak ellenállni az ostromoknak, dacára, hogy lelkészeink a küzdelmet az egész vonalon hűségesen és kitartóan folytatják. A félremagyarázott evangéliumhoz csatlakozók, nagy lelki éhségéről bizonyságot tevő tömegek viszont ugyancsak nagy buzgósággal vetik ki hálóikat a hozzánktartozókra. A lelkészi gárda munkája elvesz egymagában, ha mi „világiak" nem segítünk és nem tesszük meg a kötelességeinket !. Ennyit akartam a protestáció különös jelentőségéről azoknak figyelmébe ajánlani, akiket illet, s akiket még fogva tart a protestáció szelleme. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Igaz örömmel állapítom meg, hogy jelenleg is vannak evangélikus egyházunkban olyan jeles és kiváló vezetők, akiket nemcsak áthat és fogvatart a protestáció szelleme, hanem ezt kellő időben, helyen és módon nyomatékosan kifejezésre is juttatják. Mi, protestánsok, mély megütközéssel és megdöbbenéssel olvastuk a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek a „Nemzeti Újság" és a „Pesti Napló" 1928. évi december hó 16-iki számaiban megjelent vezércikkeit és az abban kifejtett terveit, különösen pedig a „Pesti Napló" kérdéses vezércikkében foglalt azon megnyilatkozását, hogy a debreceni tudományegyetemet református jellegűnek jelzi és ugyanakkor azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy ezen körülmény egy másik egyetemnek róm. katholikus színezettel való felruházását teszi indokolttá s közli, hogy a szegedi egyetemen elhelyezett polgári iskolai tanárképző intézettel kapcsolatosan a zárdafőnöknők megnyugtatására parallel tanszékek felállításával megoldásra kerülne a szerzetesrendű nőtanárok szakképzésének a kérdése is, — kinyilatkoztatva arra vonatkozó hajlandóságát, hogy a nem róm. katholikus férfiak által betöltött világnézeti tanszékek mellé róm. katholikus férfiak által betöltendő parallel tanszékeket fog felállítani. A kultuszminiszter úr eme törekvéseit mi protestánsok kell, hogy veszedelmeseknek ítéljük, amelyekkel egyetemeinket vallásfelekezeti karakterrel óhajtja ellátni, s ennek következtében egyik-másik egyház részére akarja kisajátítani, dacára annak, hogy a tudományegyetemekről szóló állami törvényünk csak állami tudományegyetemeket ismer, melyek