Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1929

1929. szeptember

5 Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! „Bújt az üldözött, s felé Kard nyúlt barlangjában, Szerte nézett, s nem leié Honját a Hazában". 1. A világi elnök megnyitója. Koszorús költőnknek elmondott szavaival állok a mélyen tisztelt Közgyűlés színe elé, amikor még mindig csonka Egyházkerületünk vezérei és kiküldöttei ismét találkozót adnak egymásnak ebben az esztendőben is, hogy a szükségessé vált intézkedéseket megtegyük. Sorsunk még mindig a próba alatt álló magyarok nehéz, s véget érni nem akaró keresztjáró sorsa ezen a megmaradt csonka törzsön, melyben meghúzódik, megbúvik az ezeréves magyarság üldözött maradéka. Napkeletről, napnyugatról, északról és délről, engesztelhetetlen cs megértésre képtelen ellenségek kardja nyúlik el felettünk, s ezek árnyékában ha szétnézünk, helyet találunk magunknak ugyan, amelyen kenyerünket megkeressük, helyet találunk ugyan, melyen munkáinkat elvégezhetjük, de Hazát, a mi Hazánkat, a mi édes ezeréves Honunkat — hiába nézünk szerte e csonka hazában —, megtalálni bizony mi, az ezeréves határokhoz szokott szemeinkkel nem tudjuk . . . Az esztendők egymásutáni elmúlása, a szétszakadni nem tudó trianoni bilincsek között, csak a költő által megénekelt fájdalmas érzést mélyítik el bennünk is, akik ennek a csonka országtestnek nem éppen utolsó jelentőségű darabrészének sorsát igazgatjuk, sebeit ápolgatjuk és igyekezünk megtartani benne azt a lelket, amely a csonka testben is mindig egész kell, hogy maradjon. Minden fájdalomnak azonban csak annyiban és addig van létjogosultsága a természetben és az Úristen háztartásában, amennyiben és ameddig tisztít és nemesít. . . A bennünk fel-felviharzó szent nemzeti fájdalomnak is csak ennyi és ilyen létjogosultsága van. Elfogadjuk a történelem Istenének kezéből a keserű poharat! Ha kell, a magunk vércsöppjeivel is elvegyítve, fenékig is ürítjük. De csak azért, hogy a bennünk lakó és hozzánk tapadó bűnt, az ezeréves bűnöket is lemarja rólunk, s hogy így annál tisztábban kerüljünk a magyarok Istenének színe elé. így állunk oda most is ezen a közgyűlésünkön is, amelyen számot adunk először is arról az idők múlása közben sem változott érzésünkről, mely a dunáninneni evangélikusoknak évről-évre megismétlődő fogadalmát adja most is elsősorban ajakunkra, mely szerint mi: „Egyházkerületünknek szét darabolása, iskoláinknak idegen államba való beolvasztása ellen, mivelhogy az nem a jog, hanem az erőszak alapján történt, olyan nép részéről, melynek az ősi magyar földhöz semmi jussa nincsen, a leghatározottabban tiltakozunk, mert azt jogosnak el nem ismerjük, s magyar hazánk területi épségeért, iskoláink visszaszerzéséért minden erőnkkel küzdeni fogunk!"