Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1929

1929. szeptember

12 4—6 Kerületi tanítóképviselök. 4. (Dr. Z.) Egyházi elnök jelenti, hogy a kerület tanítókara képviseletében Bérezés Lajos balassagyarmati és Kaján József legéndi tanítókat küldte a mai kerületi közgyűlésre s hogy mindketten itt jelen is vannak. Tudomásul szolgál. Távolmaradások kimentése. 5. (Dr. Z.) Világi elnök jelenti, hogy távolmaradásukat indokolták: Csővári Géza betegséggel, Br. Ivánka Géza katonai szolgálatra való bevonulással és Nedeczky Griebsch Viktor külföldre történt elutazással. A közgyűlés mindháromnak elmaradását igazoltnak tekinti s Csővári Gézának minél előbb való teljes felépülést kíván. Püspöki jelentés. 6. (K.) Püspök beterjeszti a már előzőleg nyomtatásban megjelent évi jelentését: Egyházunk viszonya az államhoz Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Az 1928/29. évi jelentésemet van szerencsém a következőkben beterjeszteni. Azt hiszem a leghelyesebben járok el, ha ez alkalommal is a szokásos évi keretben fogok mozogni, rámutatva egyházunk és az állam, egyházunk és a többi felekezetek egymáshoz való viszonyára, majd kiemelem az év legnagyobb valláserkölcsi eseményeit, elmondom a nevezetesebb kormány, illetve miniszteri intézkedéseket s végre felsorolom mindazokat a fontosabb dolgokat, amik vagy egyetemes egyházunkat, vagy pedig különösen a mi egyházkerületünket érintik. Ami egyházunk és az állam viszonyát illeti, az sajnos, az utóbbi évek és különösen az elmúlt év perspektíváján át tekintve, sok kívánni valót hagy hátra. Mi elismerjük, hogy nehéz időket élünk, tudjuk, hogy szegény hazánknak a bajok egész özönével kell küzdenie, amiknek legnagyobb része a mi megcsonkítottságunkból s abból a szerencsétlen helyzetből származik, hogy mindenfelől ellenséges indulatú államok vesznek körül. Ismeretes előttünk a gazdasági válság, amely minket, mint agrárországot fenyeget a kivitel teljes hiánya miatt bekövetkezett alacsony búzaárban, mely miatt már-már szépen lendülő, de nagy befektetéssel járó belterjes gazdálkodásunk a gazdák állítása szerint végnapjait éli. Magunk is nyögünk a súlyos adók terhe alatt, mi miatt a hívek áldozatkészségére utalt szegény egyházunk legelemibb szükségletei sem találnak kielégítésre. Ha ilyen nehéz viszonyok között, mint illik, okos gazdálkodást, bölcs mértéktartást látnánk minden vonalon, magunk is szótlanul mennénk utunkon a szegénység száraz kenyerén. De amikor látjuk mindenfelé a fényűző építkezéseket, a pénznek két marokkal szórását s éppen csak a két protestáns egyháznak már régebben megszavazott segélyösszegeire nincsen pénz, akkor ne csodálkozzék azon senki, hogy keserűséggel telik meg a szívünk.