Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1928

1928. augusztus

9 Tisztelettel indítványozom, hogy a nagyméltóságú kultnszminisz- 2. minisztérium, valamint az egyetemes egyház adományait és juttatásait hálás köszönettel tudomásulvéve, méltóságos Draskóczy Lajos dékán úrnak, valamint elnöktársa, nagyméltóságú Vetsey Ede úrnak, fáradhatatlan munkásságukért leghálásabb köszönetünknek adjunk kifejezést, Ugyancsak nagy elismeréssel kell megemlékeznem a tatatóvárosi fiókegyházról, ahol a hívek buzgósága és áldozatkészsége, de különösen a fiókegyház felügyelőjének, Dr. Teutsch József úrnak, páratlan áldozatkészsége és buzgó tevékenysége révén megépítette imaházát és a lelkészlakot, s hogy a felépült imaházat kerületünk főtisztelendő püspöke 1927. évi november hó 6-ik napján ünnepélyesen felavatva, a hívők rendelkezésére bocsátotta. Tisztelettel javaslom, hogy Dr. Teutsch József felügyelő úrnak, aki az építési költségek oroszlánrészét sajátjából előlegezte, ezen vagyoni támogatásáért és páratlan fáradozásáért közgyűlésünk elismerő hálás köszönetét nyilvánítsa. Ami eddig végeztetett, az még mind csak kezdet, s a tényleges helyzet sokkal többet kíván mindannyiunktól. Remélem, hogy a — végre hosszú előkészület után a megnyitásra megérett — zsinat ebből a szempontból is tudni fogja kötelességét és egészségesebb állapotok felé segíti eljutni közegyházunkat; s nem engedi érvényesülni azon igyekezeteket és törekvéseket, amelyek a paróchusoknak a jelenleg érvényben levő egyházalkotmányunkban foglalt, valamint az évszázados gyakorlatban és szokásban gyökeredző jogainak megcsonkítását célozzák. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Magyar hazánk és magyar népünk sorsának megjavításában és a mi nemzetünk vérkeringésébe a mi egyházunk, s bizony a mi egyházkerületünk sem képes anyagi erőket bevinni, ami nem is lehet hivatásunk, tekintettel, hogy egyházunk szegénysége a mindenkori kormány anyagi segítségére van utalva. Ehelyett azonban annál több lelket kell adnunk, s annál több szellemi értéket kell a haza lelkének rendelkezésére bocsájtanunk. A mi népeink erkölcsi nívójának állandó emelése a mi kötelességünk. Az evangélikus megbízhatóság, hűség, becsület, puritánság, megértés, s mindenekfelett a „szeretet" legyen az, ami rajtunk keresztül kér utat magának a magyarok világába is. Önzetlenül, — érte elismerést nem is kívánva, — álljuk meg helyünket, amelyre Isten kegyelme és hitsorsosaink bizalma állított és tegyük meg mindazt, ami tőlünk telik. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! El nem mulaszthatom, hogy az evangélium ilyen önzetlenséggel munkálkodó őrállóinak sorából, néhány kiválsóságot ide ne hívjak ez alkalom-