Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1928

1928. augusztus

6 2. házkerület közgyűléseinek immár majdnem egy évtized óta elhangzó fogadalmát — hogy: „Egyházkerületünknek szétdarabolása, iskoláinknak idegen államba való beolvasztása ellen, mivelhogy az nem a jog, hanem az erőszak alapján történt, olyan nép részéről, melynek az ősi magyar földhöz semmi jussa nincsen, a leghatározottabban tiltakozunk, mert azt jogosnak el nem ismerjük, s magyar hazánk területi épségéért, iskoláink visszaszerzéséért, minden erőnkkel küzdeni fogunk!" Résen voltunk az elmúlt tíz éven át és bizodalmas szívvel, az evangéliumtól megacélozott lélekkel résen leszünk ezentúl is, és nem fogjuk az alkalmat elmulasztani, hogy az örök tiltakozásunkba foglaltakat valósággá is átváltoztassuk. Adja az Ég Ura, hogy ez az alkalom ne várasson sjkáig magára! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nekünk, a haza protestánsainak, de kiváltképen az evangélikusoknak a sorsa legteljesebb mértékben összeforrott e hazának sorsával. A haza fájdalma a mi fájdalmunk, a haza szenvedése a mi szenvedésünk is. Mi nem ismerhetünk más célt, minthogy e hazának gyermekeit tegyük a magyar eget is magában foglaló Isten országának polgáraivá; mert ez a cél ad nekünk létjogosultságot, ez éltet és ez tesz bennünket is szükségessé ezeken a csonka határokon belül is. De ha tekintetemet azokra a templomokra vetem, amelyek törvényes hatáskörünk alá tartoznak, ha tovább pillantva, azokra a népekre tekintek, melyek oltárainkon át tartják fenn a kapcsolatot az élet Istenével s még tovább siklik szemem és a hazai evangelikus egyház közönségét is szemügyre veszem, — bizony be kell vallanom, hogy alig él ez a felfogás hittestvéreinknek a köztudatában úgy, amint az szükséges és kívánatos lenne. Ezért egyetlen alkalmat sem szabad elmellőznünk, hogy erre a közfigyelmet nyomatékosan felhívjuk, és hogy magunkat is úgy egyénileg, mint korporative, ehhez tartsuk. Mert a mi egész élethivatásunk, amit magunkra vállaltunk, azt a parancsot továbbítja hozzánk, hogy ezt az ezer esztendős, mindég megsanyargatott és legutóbb eltiport népünket egy boldog és megelégedett életre újból visszavezethessük. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ha ebből a szempontból esik pillantásunk az elmúlt esztendőre, — melyről számot adni hivatása ennek a közgyűlésnek is, — úgy csak annyit mondhatok, hogy, bár sok a kívánni való még, azonban amit emberileg megtehettünk ,azt megtettük; megtették lelkészeink, tanítóink, megtették egyházközségeink, esperességeink s annak minden rangú és rendű tisztviselői, s helyén volt egyházkerületünk is.