Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927
1927. szeptember
7 Ennek tisztító hatása bizonyára sok penészvirág pusztulását is 1. jelenti csonka hazánk határain belül is és az örök remény sok szunnyadó magvának sarjadását teszi lehetővé. Meg fogja érezni és áldani fogja egyházkerületünk is, melynek óriási tátongó sebe gyógyulást fog találni ez akció során, amire lélekben igazán méltókép kell előkészülnünk. Ez az előkészület pedig nem állhat másból, minthogy a mi egyházkerületünk levegőjét szintén megtisztítjuk azoktól a miazmáktól, amelyek még a nagyobb lendületű életet eddig korlátozták. Egyházkerületünk három egyházmegyéje — csonkán és egymástól földrajzilag is oly messzeszakadva — maradt meg a feltámadás magvainak, hogy a másutt könnyen megvalósítható úgynevezett egységes egyházkerületi szellem kialakulásának úgy irányítását, mint megteremtését szintén lehetetlenné tette. De ennél a fizikai akadálynál is nagyobb gátja az ilyen szellem kialakulásának az az ezernyi okból előállott lethargia, mely úgy egyházkerületünk közönségét, mint egyházaink vezetőségeit is hatalmában tartja. Kevesen maradtunk! De ha kevesen vagyunk is, legyünk tökéletesek a kötelességek teljesítésében! Ne írassék terhemre, ha hangoztatom, hogy még mindig nem vagyunk a szellemi fejlődésnek azon a fokán, amit a mi egyházunk feje, a Megváltó Jézus Krisztus méltán megkívánhat tőlünk. Ennek a célnak az elérésére pedig csak egy mód van. Több friss levegőt egyházunk életébe, több lendületet, több energiát az ugarok szántásánál és ernyedetlen kitartást és példás munkát a cél megközelítéséhez! Ehhez a lendülethez hatalmas szellemi energiát jelentenek azok a világraszóló protestáns keresztyén megmozdulások is, amelyeknek középpontjába éppen a legalkalmasabb és a legfontosabb történelmi időkben, éppen országunk fővárosa került. A sokszázra menő külföldinek körünkbe való érkezése nemcsak felemelő, de bizonyára megmozdító és az eddigi tartózkodásból kimozdító hatású is kell, hogy legyen, amely megmozdulás végső eredményekép meg kell, hogy érlelje azt a tudatot, hogy mi a Megváltónak magyar tanítványai sem lehetünk alábbvalók, mint sok más nemzetnek Ö hozzá ragaszkodó fiai. Az áldás, amit a külföldiek itt hagynak, az emlék, amit elvisznek messze hazájukba, mind az Isten országának építését szolgálja, amelyben nem utolsó hely illet meg bennünket, megcsonkított hazájú magyarokat. Amikor én a külföldi protestáns testvérek által nekünk hozott, ilyen új friss levegő áldásairól, s annak realizálásáról szólok, nagyon is tudom, hogy ennek a keresztülvitele nem tartozik a legkönnyebb dolgok közé.