Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927
1927. szeptember
8 Ha azonban minden paróchián, minden iskolában és felügyelői székben, nemkülönben minden evangélikus családban a történeti idők magaslatára emelkedünk, egyszerre könnyűvé változik a legnehezebb feladat is. Új utakat törni Krisztusnak az emberekhez! Ez legyen a jelszó, ami az új, friss levegőáramok hatására mindnyájunkat egy táborba hoz és ami az igaz testvériség korszakát bevezeti. Ezt pedig úgy az egyéni munkával, valamint intézményes alkotásokkal kell megvalósítani. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Midőn boldogulásunk egyik feltételekép az egyéni munkát említem, értem ezalatt azt, hogy mindenki azon a helyen, ahova őt hivatása és az evangélikus hívők bizalma odaállította, kétszeres erővel igyekezzék kötelességeit pontosan és lelkiismeretesen teljesíteni. De midőn én ezt hirdetem, kifejezésre kell juttatnom azt is, hogy ezeknek a nagy kötelességeknek hűséges teljesítése elsősorban azokat terheli, akik egyházunkban vezetőállásban vannak és tevékenységükkel minden tekintetben példát kell, hogy szolgáltassanak. Nézetem szerint, az egyházi tisztviselőktől az E. A. 125. §-ában megállapítottak pontos teljesítését jogosan csakis akkor követelhetjük, ha egyrészt saját szerény és buzgó munkálkodásunkkal és a reánk bízottak pontos elvégzésével követendő példát szolgáltatunk, másrészt éreztetjük velők, hogy a reánk bízott munka elvégzésében egyenlő szolgatársak vagyunk; vagyis, ha a tisztviselők is azt tapasztalják és látják, hogy az általuk a kerületi vezetőség tagjaihoz intézett megkeresések, kérelmek, panaszok válaszban, valamint érdemi elintézésben részesülnek, hogy továbbá a vezetőség minden baj orvoslására készséggel rendelkezésükre áll, s különösen pedig, ha látják, hogy az egyházkerület vezetői a kerületi közgyűlés rendelkezéseit pontosan foganatosítják. Fájdalmas lélekkel kell megállapítanom, hogy legutóbbi közgyűléseink egynéhány határozata és rendelkezése sem érdemileg, sem időbelileg nem nyert oly elintézést, amelyet a közgyűlés méltán megkívánhat, s ezért kell itt mindezt szóvátennem, nehogy a mélyen tisztelt Közgyűlés tagjai azzal az érzéssel oszoljanak el, hogy én, mint a kerület felügyelője, mindezekhez hallgatólag hozzájárulok. Nem kívánom a késedelmesen és az egyáltalán el nem intézett esetek egész sorozatát felsorolni, mert az nagy munka lenne, csak néhány szembeszökő eset ismertetésével óhajtom ezirányú megállapításaimat megindokolni. Mult évi közgyűlési jegyzőkönyvünk 45-ik pontjában a közgyűlés — utalással az 1925. évi közgyűlés jegyzőkönyvének 45-ik pontjában foglalt határozatára —, újból felkérte és megbízta az elnökséget, hogy az 1927. évi december hó 31-ével lejáró tűzkárbiztosítási szerződésnek megújítása érdekében a tárgyalásokat folytassa.
