Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927

1927. szeptember

6 1. tölti azt, a népek temetőjében kriptának szánt csonka országot, melynek ezeréves lelke azonban sem meghalni, sem feltámadni nem tud a maga fizikai erejével. Hogy mennyi átok, keserv és nyomorúság sarjadt ki ennek a levegőnek a hatására, s hogy mennyire betöltötte ez a család, a társadalom, a nemzet és ennek során a mi evangélikus egyházunk mezeit is, s hogy mennyi munka folyt ezeknek eltávolítása érdekében —, arról jobb nem is beszélni. De el nem mulaszthatom, hogy mint a tiszta levegő után sóvárgók egyike, ezen a helyen is elsősorban meg ne emlékezzem — az isteni gondviselés iránti legmélyebb hálával — arról a friss légáramlatról, mely országsírunkba utat talált végre, éppen a közelmúlt napokban. Az igazság keresésének és érvényrejuttatásának isteni parancsszavát értette meg — szerintem — annak a nemzetnek a lelke, mely a kontinensünk sok miazmáitól fertőzött levegője helyett, az oceánok viharjárásokkal tisztogatott levegőjét szívja, ott az angol szigeteken. Ennek az isteni parancsoló-megértésnek a tolmácsa, az eszköze az a némes lord, ki puszta mellel bár, de az ezeréves örök igazság legyőzhetetlen fegyverével kezében, odaáll nemzetsírunk fölé és szembefordulva a reánkleső ellenségek nagy tömegével, az országtemetők dohos levegőjéből a nap elé akarja elsegíteni népünket! Olyan édes a friss levegőt szívni, oly boldogság tudni azt, hogy elmúlik végre az éjszaka és hogy a nagy háború véres rózsái is kinyílhatnak újra, hogy nemzetünk számára örömrózsákká váljanak! Ennek a levegőjét szívom én és adom tovább, amikor egyházkerületi közgyűlésünk első gondolatai során nyomatékos ünnepélyességgel veszem ajkaimra azokat az igéket, amelyek hosszú évek óta keserű érzésekkel szállnak el ajkainkról: „Egyházkerületünkszétdarabolása,iskoláinknak idegen államba való beolvasztása ellen, mivelhogy ez nem a jog, hanem az erőszak alapján történt, olyan nép részéről, melynek az ősi magyar földhöz semmi jussa nincsen, a leghatározottabban tiltakozunk, mert jogosnak el nem ismerjük s magyar hazánk területi épségéért, iskoláink visszaszerzéséért, minden erőnkkel küzdeni fogunk!" > Nemcsak úgynevezett határainkon túlra küldözgethetjük ennek a fogadalomnak a szavait, de hallgatja azokat az Isten is, — jól tudom. Azt is tudom, hogy az Ő evangéliuma szerint a zörgetőknek megnyittatik és ennek a tudatában köszöntöm én a minden magyar szívet eltöltő hála érzetével a nemes Rothermere lordot, ki nem tekintve ellenségeink rengetegét, egyedül a magyar nemzet igazságában és az emberek megtisztúlt jobb belátásában bízva, követi lelkének parancsszavát, legutóbb is azt üzenve nekünk: „Az igazság győzni fog! Türelmet kérek!" Fellépése új levegőt ad az elgyötört kebleknek.