Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1925

1925. augusztus

67 annak ecsetelésével tárjak az igen tisztelt Közgyűlés elé egy oly képet, mely mutatja, hogy a mult évben is tevékenykedtünk az Isten által belénk plántált szeretet érzésével s ennek a képnek a szemlélete eltöltsön azzal a megelégedettséggel, hogy „mindeneket elvégeztünk". Úgy érzem, hogy nem kis hibába esnék, ha a mi egyházkerületünk, igen drága hazánk szük határai között keresném és vélném feltalálni azt a forrást, amely csak nekünk buzog, amelyből csak mi táplálhatjuk a sziv nemes érzését az irgalmasság, a könyörületesség érzetét s amelyből mi megelégíttettünk. Átlépem a szük határt, a természet építette korlátokat s eljutok oda, ahol a krisztusi szeretetben munkás hit fakasztotta igaz könyörületesség, irgalmasság forrására akadunk, hogy rámutassak mily élet fejlődik e forrás vize által s ez életből mily áldás hintetik szerteszét. Talán nem élek vissza a tisztelt Közgyűlés drága türelmével, ha az egyetemes gyámintézeti elnökségnek hozzám s általam egyházkerületünknek minden egyes vallásos lelkületü, a krisztusi szeretettől áthatott evangélikus hívőhöz intézett leveléből egy-két pontot felolvasok, melyből buzdítás hangzik felénk. Azt irja az elnökség: „a németországi Gustav Adolf egylet 1924. november 6-tól—1925. november 5-ig terjedő segélytervezetébe Csonkamagyarországot is felvette olykép, hogy elsősorban theológiai otthonunkon s Németországban tanuló theológusainkon, soproni tanítóképző-intézetünkön, a Gotthold egyházi lapon s néhány általunk megjelölendő magyar szórványügyön akar segíteni". Ezt a segélyezést a Gustav Adolf egylet már meg is kezdette, amennyiben öt theológiai hallgatónkat tekintélyes stipendiummal támogatja, úgy hogy egyik theológiai hallgatónk azt irja: „anyagiak miatt igazán eddig nem volt okunk aggódnunk. S minden tekintetben helyzetünk olyan, hogyha panaszra nyitnánk meg szánkat, káromlást követnénk el". A Gotthold egyházi lap még ez év február havában kapott 5.200,000 koronát. A többi intézeteinken s különösen erőtlen magyar nyelvi gyülekezeteinken úgy kiván segíteni a Gustav Adolf egylet, hogy egy magyar alapot létesít s ennek az alapnak a támogatását valamennyi főegyletének melegen ajánlja. Ezen alapra begyült összeg nagyságáról természetesen csak az év végén értesíthet bennünket. Hogy azonban már egyelőre is rendelkezzünk némi segélyösszeg felett, február havában előlegként 41.300,000 koronát bocsátott rendelkezésünkre. Ezen summát közgyűlésünk lesz hivatva a Gustav Adolf egylet központi elnökségének levele értelmében elosztani. Mindenesetre megható, hogy német hitsorsosaink, akik csak úgy, mint mi, látványossága lettek a világnak, csúfja a népeknek s énekek mindestig s akik a francia megszállás, az egyház és állam szétválasztása és az infláció következtében 16 hónappal ezelőtt elérték szenvedésük legmélyebb fokát s nagyrészük a szó szoros értelmében nyomorgott, éhezett és fázott és mindenben szükséget szenvedett s akik még ma is óriási nehézségekkel küzdenek, szinte magukról megfeledkezve, keresve-keresik az utat, amelyen messze országokban, a tengeren túl lakó, segélyre szoruló testvéreiknek, hitsorsosaiknak segélyt küld5*