Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1925

1925. augusztus

M hetnek. S nagyon is meghat bennünket, hogy egész magyar egyházunkat egyformán s szívből szeretik, minden nemzetiségi különbség nélkül, sőt különös tekintettel akarnak éppen a segélyre szoruló magyar nyelvi gyülekezetekre is lenni. Igen tisztelt Közgyűlés! A megpróbáltatás terhe alatt görnyedő németországi hittestvéreink szeretete, könyörületessége ime nem ismer határt, korlátot. Nincs előtte nyelvi, nemzetiségi különbség, ama tudatban „mindnyájan egyek vagyunk a Jézus Krisztusban való hit által". Rámutatok az irgalmas szamaritánusra, németországi hittestvéreinkre a t. Közgyűlés szine előtt, hogy mindnyájan, kik itt jelen vagyunk, rámutassunk a könyörületességnek szivet nemesítő, lelket Istenhez felemelő, embertársainkhoz aláhajló erejére künn az életben, ami gyülekezeteink életében, hogy testet öltsön az ige: „Jobb adni, hogy nem venni". Állítsuk magunk elé, állítsuk híveink elé a követésre méltó példát, hogy mindenki megtanulja, hogy a jócselekedetek nincsenek megtiltva a mi egyházunkban sem. Eltelve az elénk tárt kép szemléletétől, most már egy pillantást vessünk a mi kerületi gyámintézetünk egy évi működésére. Előttem a számadások, melyek igazolják, hogy gyámintézetünk ez évben is sietett céljának megfelelni. Az eredmény a mult évihez mérten örvendetes emelkedést mutat. Csupán a számadások lettek hozzám beterjesztve. A fejérkomáromi egyházmegyei gyámintézetét kivéve, sehonnan sem kaptam jelentést s igy az egyes egyházmegyei gyámintézetek beléletében beállt változásokról, említésre méltó mozzanatokról nem tudok számot adni, pedig mily üdvös volna példát mutatni az irgalmasság mezején, hogy az másokat is hasonló cselekedetre serkentene. Meg kell emlékeznem a fejérkomáromi egyházmegyei gyámintézet világi elnökének, Dr. Händel Bélának lemondásáról, aki egyházmegyei felügyelővé választatván, ezen indokolással vált meg az elnöki tisztségtől: „nem lévén hive annak, hogy a tisztségek egy személyben kumuláltassanak, arra határoztam el magamat, hogy helyemet átengedem másnak, aki erőinek szétforgácsolása nélkül szolgálhatja a gyámintézetet". Elhatározása előtt meg kellett hajolnunk. Bár a gyámintézet elnöki állásáról lemondott, reméljük, hogy mint az egyházmegye felügyelője, ezután is azzal a szeretettel támogatja gyámintézetünket a jövőben is, melyről bizonyságot tett a múltban. Jelentésem bezárom azzal a tiszteletteljes kéréssel, örökítsük meg közgyűlésünk jegyzőkönyvében az 1924. év augusztus 7-én végbement beiktatást, köszöntve ismételten a helyét betöltő egyházkerületi gyámintézet világi elnökét, hálával adózva nemeslelkü adományáért, Isten áldását kérve munkájára, melynek a gyámintézet terén leendő elvégzésére elhatározta magát. Mondjunk köszönetet Dr. Händel Béla egyházmegyei felügyelő úrnak az egyházmegyei gyámintézet világi elnöki székből való távozásakor, ama odaadó készséges munkáért, melyet a gyámintézet javára kifejtett.