Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1925

1925. augusztus

49 e) Az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő 502/1925. sz. leiratá- 65. ban felhívta az egyházkerületet, hogy foglaljon állást a következő kérdésben: Nem volna-e célszerű és egyházi szempontból kívánatos, hogy theol. hallgatók (ideértve az abszolvált theológusokat is) csak abban az esetben mehessenek külföldi egyetemre tanulmányaikat folytatni és tehessenek lépéseket bármi néven nevezendő külföldi stipendiumok elnyerése iránt, ha nekik erre az engedélyt a theol. kar javaslata alapján az egyetemes felügyelő elnöklete alatt összeülő püspöki konferencia megadja ? A közgyűlés az 1848. évi XIX. t.-c. 2. §-ban törvénybe iktatott tanszabadság alapján áll. Vallja tehát, hogy: „a tanuló arra nézve: mely tant és melyik tanártól kívánja hallgatni, szabad választást tehet". A leiratban emiitett terv nem egyeztethető össze a protestáns egyház évszázados hagyományaival sem. A terv megvalósítása az egyéni szabadságnak a protestáns szellemmel össze nem egyeztethető megszorítását jelentené és beleütköznék egy polgári szabadsági jogba — mely emberi alapjog —: a szellemi tevékenység szabadságába. Egyébként is jogi lehetetlenség a terv megvalósítása, mert a theol. hallgatók és abszolvált theológusok nem állanak az egyházzal jogi kapcsolatban s igy cselekvési szabadságukban egyházi hatóság őket nem korlátozhatja. A közgyűlés tehát a tervet célszerűtlennek, egyházi szempontból mellőzendőnek tartja és annak bármilyen formában való megvalósítását ellenzi. f) Az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő 465/1925. sz. leiratában felhívta az egyházkerületet, hogy foglaljon állást a következő kérdésben: Mi legyen a lelkész részéről az eljárás, ha olyan más egyházbeli jegyespár kér tőle egyházi megáldást, amelynek frigyét a saját egyháza bármi okból meg nem áldja? A közgyűlés mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy másegyházbeli jegyespárnak egyházi megáldását megengedhetőnek tartja. A felekezetek közötti béke lehető megóvása végett azonban elengedhetlen feltétele legyen az egyházi áldásnak az, hogy a jegyespár előzőleg hitelt érdemlően bizonyítsa saját egyháza közreműködésének megtagadását. Amennyiben pedig a más egyházbeli jegyespár különböző felekezetekhez tartozik, ugy a megtagadás bizonyítása mindkét felekezetre vonatkozólag követelendő volna. g) A bánki egyházközség felebbezett a nógrádi egyházmegye 1924. évi dec. 16-án tartott rendkívüli közgyűlésének ama határozata