Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924

1924. augusztus

/ ' 9 területén is százával, ezrével vannak még elzártan élő híveink, akik 1. pásztorokra várnak. Itt van például Tatabánya, ahol a 63 osztállyal dolgozó elemi iskolába és a bicskei polgári iskolába járó evangélikus vallású gyermekek száma körülbelül 300, akik még soha evangélikus lelkészt nem láttak, nem hallottak. Mindezekből folyólag minden rendelkezésünkre álló eszközökkel oda kell hatnunk, hogy e fontos ipari központon és bányatelepen az evangélikus hitoktató mielőbb munkába lépjen, a hitoktatói állás sürgősen szerveztessék, annál is inkább, mert ugy Bánhidán, mint Bicskén is, sok kizárólag szegény bányamunkás hitsorsosunk él, akiknek lelki gondozását s gyermekeiknek vallásoktatását a tatabányai hitoktató szintén elláthatná. Itt van a magyar Komárom (Komáromujváros) fiókegyházközsége, melynek talpraállitását, anyásitását minden erővel lehetővé kell tennünk. Hadd ragyogjon itt is, a másvallásuak tengerében, az evangélium egyházának világító tornya s mutassa az utat fölfelé, hazafelé, örökhazánk, az ég felé! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az elmúlt esztendőben is láthattuk, hogy a magyar evangélium honának volt ölelkezése más népek evangélikusaival s kétségtelen, hogy ezáltal is erősödött a világosság ereje mindkét részről. De, sajnos, mi még mindig csak abban vagyunk erősek, hogy a kezünket tartjuk a még erősebb felé. S csak alig nyitottuk meg szivünket az egyetlen német testvér még nagyobb nyomora előtt. Pedig a szeretetnek szeretettel való viszonzására kell törekednünk! Ne csak pironkodó, panaszkodó arccal álljunk a nagyvilág elé, hanem a teremtő, világosságárasztó erőt is próbáljuk magunkon is át, feléjük kifelé sugároztatni. Ezt a szellemet kell theológiánkon is meghonosítani és ennek a letéteményese kell hogy legyen az a lelkészképző szeminárium is, amelynek felállítása egyik legégetőbb problémánk. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Csonka hazánk, megalázott, feldarabolt egyházunk, csonka egyházkerületünk végvárából hangzik most szavam. S ez nem lehet most aggódás, nyugtalankodás, siránkozás, hanem akarat! Erős, elszánt élniakarás igéje. Mert a Lélek az, amit az országban hordozunk. A felfelé törő, teremteni és ezeréves alkotások sivár romjaiból is építeni tudó Lélek, amely nem riad és nem retten meg azok előtt, kik csak a testet ölhetik meg. Ennek a Léleknek, az Evangélium Lelkének melegével üdvözlöm a megjelenteket és Salgótarján evangélikus végvárának szives vendéglátását megköszönve, mai egyházkerületi közgyűlésünket megnyitottnak nyilvánítom!