Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923

1923. szeptember

6 1. egyházellenes mozgalmak szoritógyürüjében egy cseppet sem enyhült az elmúlt esztendőben. Hanem beszélek itt azokról a visszásságokról, amik ennek az egységnek hiánya következtében éppen egyházi közéletünk fórumán napirenden vannak. Nem szólva az egyházalkotmányunk szellemével össze nem egyeztethető és egyházunk szervezetébe bele nem illő, kiélezett hierarchikus törekvésekről, amik egyházunk legéletbevágóbb kérdéseinek megoldását és elintézését késleltetik, — nem szólva egyes egészen egyéni ambíciók tultengéseiről, csak arra akarok sajnálattal rámutatni, hogy megválasztott és beiktatott uj,egyetemes felügyelőnk értékes egyénisége körül még mindég nem állnak egységes falanxban az illetékesek, sőt még az egyes kerületek élén sem található mindenütt a kívánatos egyöntetűség és összetartás. Az ilyesmik következménye aztán az olyan helyzet, amely most a nagy küzdelmek után kivívott theologiai facultással kapcsolatban állott elő. Habár a facultásra vonatkozó alapító levél 1923. február 18-án legfelsőbb helyen jóváhagyatott, habár a facultás tanári kara 1923. augusztus 27-én ki lett nevezve, — a theologiára készülő ifjaink ma sem tudják, hogy a tanév mikor kezdődik, beiratkozniuk hol kell, s nevezetesen nem tudják, hol gondoskodjanak lakásról, stb. Ez a bizonytalanság nemcsak a fiatalságot, hanem a szülőket is súlyosan érinti, mert nem tudnak kellőkép s idejekorán felkészülni az anyagi szükségletek előteremtésére, s igy ez az utolsó percekig tartó bizonytalanság csak kárára s nem hasznára váll az ügynek. Pedig theologiai tudományunk amúgy is siralmas helyzete minden, a legmesszebbmenő figyelmet és támogatást érdemelné meg mindnyájunk részéről. Ennek tudatában jóleső örömmel látjuk, hogy mégsem egészen csöndesedett el e téren is végleg a munka. A most újonnan munkába lépő Protestáns Irodalmi Társaság megmozdulását és jövőnk érdekében egész egyházunk egységes támogatását szorgalmazom ugy a facultás, mint a Társaság számára. Ugyanezt kell tennem mélyen tisztelt Közgyűlés a mi mostoha gyermekünk, az evangélikus sajtó ügyében is. Bárki bármikép vélekedjék is, mégis csak lehetetlen állapot, hogy oly szegények, oly erőtlenek vagyunk e téren. Ugy hivatalos egyházunknak, mint egyházunk társadalmának mindent el kell követni, hogy lapjainkat fenntarthassuk és azok életképességét biztosítsuk. Példának vehetjük Miskolc nemes városának készségét, amely az államsegély megvonása folytán roskadozó eperjesi menekült jogakadémiánk fenntartására hat milliót ajánlott fel. Akárhogy is, de értékeinket elveszni, megsemmisülni ne engedjük, mert ezzel nemcsak dicső multunknak tartozunk, hanem jövendőnknek is. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ne ejtsük ki kezünkből ennek a jövendőnek az irányítását. A jövendő méhében még szunnyadó milliók követelik tőlünk, hogy fogjuk \