Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923

1923. szeptember

7 meg az eke szarvát és nem nézve csak hátra, szántsuk fel és termé- 1. kenyitsük meg az uj fejlődési lehetőségek talaját. Szól pedig ez az intés legfőkép a most előmunkálatait megkezdő zsinatnak, amely bár kiküldte előkészítő bizottságait, mégis, mintha csöndes lethargiában szenvedne. De addig is, mig intézményesen történik valami, addig is, a magunk körében, az egyes egyházak életében ápoljuk a lelket, az ősi áldott evangélikus szellemet belmissziói munkával, az egyházi élet intenzivebb tételével és legfőkép egyéni példánkkal. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az Isten a legutolsó, legdrágább egyetlen tálentumát bizta reánk evangélikusokra, — az evangéliumot! S e mellé nem adott ezer holdakat, nem adott hatalmas patrónusokat, csak a legutolsó, a legdrágábbat, az evangéliumot adta nekünk. Hát vigyázzunk rá! Különösen annak hivatott és felavatott szolgái. Ugy a lelkészi és tanítói karban, mint az egyháztanácsokban, mint az egyház sorsát intéző fórumokon. Egyszer az Isten ugy is számon kéri majd, mint sáfárkodtunk vele! Hassa át egész életünket és életünk legyen ennek az evangéliumnak világító fáklyája, dobogó szivünk, érző lelkünk és erős karunk! És ha vannak köztünk eltévelyedettek, óh, értsék meg, hogy nemcsak a maguk személyét alacsonyítják ezzel le, hanem az evangéliumra és annak egyházára is árnyat vetnek ezáltal. Pedig az Isten nem a sötétségnek, hanem a világosságnak Istene, aki nem siet, de nem is felejt semmit sem. Nem felejti el azt sem, hogy evangéliumának hűséges őrállói, a mai nyomorult gazdasági viszonyok közepette, mily nehéz terhet viselnek. S ha csonka hazánk mai súlyos helyzetében nem is tudunk azonnal minden gondot eloszlatni, minden könnyet letörölni, — megvan a reményünk, hogy az 1848. évi XX. t.-c.-nek a földbirtokreformmal kapcsolatos végrehajtása során egyházkerületünk anyagi viszonyai is megjavulhatnak. S ha a hűség, az összefogás nem hiányzik, — boldogabb jövendőt remélhetünk. Mert a hűség, az összetartás teremt és alkot. Ezt láthatjuk itt Magyaróvár nemes városának falai között is. A romlás, a sülyedés, az összeomlás világában itt teremtődött meg az első anyaegyház csonka egyházkerületünkben, hála a templomépitő Bendl, Wegman, Czech, Kühne, Csatáry, Lepossa, Teutsch és a többi családok áldozatos hitének és egyházszeretetének. Amikor most itt a teremtő élet emez igaz tiszteletet lelkünkből kiváltó megnyilatkozásának helyén gyültünk össze egyházkerületünk közgyűlésére, nem kötelességet teljesítek, hanem szivem igaz sugallatának teszek eleget, amikor egyrészt hálásan megköszönöm szives meghívásukat, másrészt az egyházkerület elismerésének zászlaját hajtom meg egyházteremtő evangéliumi lelkületük áldozatos buzgósága előtt,