Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés

1923. január

23 s utoljára is visszasiilyedne egyházunk oda, a honnan kiemelkedett. Mert a történelem néha ismételni is szokta magát. A püspök különös gondjai közé tartozik a leendő lelkészek és tanítók nevelésére ügyelni. Ez a két legfontosabb intézménye egyházunknak, ezeknek helyes működésétől függ az egyházi élet szintje, emelkedése vagy sülyedése. Sajnos ez idő szerint tanitóképző intézetünk nincs, de van a pozsonyi Erzsébet egyetembe szervesen bekapcsolt, de ideiglenesen Sopronba kihelyezett theol. fakultásunk, amit még ki kell egészítenünk az u. n. lelkészképző semináriummal. A kettő együttvéve a kor színvonalán álló theol. tudományos képzettséget s a magasztos lelkészi hivatás iránti lelkesültséget lesz hivatva megadni a leendő lelkészeknek. Disharmóniától nem félek, mert az igazi tudomány s az igazi hit soha sem állhatnak egymással hadilábon. Csak a fél tudás kérkedik, gerjed hamar haragra s von le messzemenő következtetéseket olyan tudományos megállapításokból is, amiknek bizonyosságához még sok kétség fér. Mert titokzatos világban élünk és mozgunk,, csupa rejtély körülöttünk minden. Azért az igazi tudás szerény, alázatos, bemegy a templomba s megigazulva jön ki. Meggyőződésem, hogy a folyton haladó tudomány az evangélium örök igazságait egytől-egyig igazolni fogja. A nőnevelés is egyházunk legfontosabb kérdései közé tartozik s nem tudom eléggé fájlalni, hogy egyetlen nőnevelő intézetünk az elszakított területen maradt. Még nem is oly régen működnek nőnevelő intézeteink s áldásos hatásuk már is jelentkezik. Magam is ismerek nőket, akik intézeteinkben nevelődve, később idegen környezetbe is kerülve melegen ápolják s plántálják tovább leányaik szivébe evangéliumi hitöket s egyébként is megható igyekezettel keresik a kapcsolatot egyházukkal. A zsinatról, minthogy erre vonatkozólag nézeteimet a legutóbbi kerületi közgyűlésen részletesen is kifejtettem, e helyütt nem szólok. Ezekben kívántam röviden körvonalazni azokat a főbb elveket, amelyek püspöki tisztem teljesítése közben irányítani fognak. De jól tudom, hogy törekvéseimnek csak ugy lehet sikere, ha a Méltóságos Kerületi Közgyűlés nagybecsű támogatására számithatok. Azért elsősorban is az én mélyen tisztelt elnöktársamhoz a kerületi felügyelő ur Öméltóságához fordulok s kérem azzal a tisztelettel és szeretettel, melyet 3 évi együttműködésünk váltott ki szivemből, ne vonja meg tőlem ezentúl sem segitő kezét, támogasson tovább is nehéz egyházkerületi kormányzói tisztemben bölcsességével s ritka jogi tudásával. Ugyanerre kérem az egyházkerület egész tisztikarát, az egyházmegyei elnökségeket, összes lelkésztestvéreimet, az egyházkerület összes tanárait és tanítóit. Még egyszer megköszönve a soha eléggé meg nem hálálható bizalmat s magamat a Méltóságos Kerületi Közgyűlés jóindulatába ajánlva stennek nevében elfoglalom a püspöki széket.