Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés

1923. január

21 lődés s az állami élet közbiztonsága körül szerzett érdemeikért munkatársaiul fogadta, megadta nekik a saját ügyeikben az önrendelkezési jogot, elismerte őket közjogi társulatoknak s mint ilyeneket, jog- és anyagi segélyben részesiti. Amint protestáns elődeink azokban a nehéz századokban a gyönge és erőtelen magyar államiságot — maguk is ezer sebből vérezve — a vállaikon tartották és hordozták s annak védelmezésében pazarul hullatták vérüket, nem anyagi előnyökért, hanem a hit- és lelkiismeretben — s a haza szabadsága iránti forró szerelemből: ugy mi is ma és mindenkor hűséges munkatársai kívánunk lenni a magyar államnak, részt kérünk magunknak a nemzetmentő s államfenntartó munkából, forgolódni akarunk serényen a nemzeti közművelődés oltárai körül szintén nem anyagi kedvezésekért, hanem a magyar földhöz, a magyar hazához való hűséges ragaszkodásból. De hogy munkánk hatásosabb, a nemzeti ügynek tett szolgálatunk sikeresebb lehessen : elvárjuk mi is a magyar államtól, hogy a több mint 70 éve vállalt kötelezettségének az 1848. évi XX. t.-c. egészben való végrehajtásával tegyen eleget. Igaz, hogy súlyos helyzetben van, de éppen kezdeményezésére oly mélyreható átalakulások vannak folyamatban, hogy a földbirtok igazságosabb elosztása cimén ez az égetővé vált kérdés is megoldhatónak látszik. Ami a más keresztyén egyházakhoz való viszonyomat illeti, kijelentem, hogy én minden pozitív alapon nyugvó keresztyén egyház iránt nagy tisztelettel viseltetem. Elismerem a katholikus egyház nagy érdemeit a múltban az emberiség nevelése körül, elismerem, hogy ma is ő van közöttünk leginkább berendezkedve arra, hogy a nagy tömegek vallása legyen. Mi csak szegény halászok vagyunk, akik kivetjük hálónkat az Ur parancsára, de nem tudjuk a nagy tengerek összes halait kifogni. De aki hálónkba jön, akiben megvan a képesség s arravalóság, hogy necsak a vizkeresztségen, hanem a Szentlélekkel s tűzzel való keresztségen is keresztül menjen, azt azután egy csodálatos szellemi világba emeljük, megszépítjük az életét, Isten országa tagjává tesszük ugy, hogy maga is érzi, hogy benne az Isten országának egy darabja van. Ha ezek után az én katholikus lelkésztestvérem az én vallásomban is lát valami értéket és szívesen fog velem kezet, én a magam részéről a legnagyobb készséggel fogok vele együtt dolgozni, fáradni a közügyek terén, különösen pedig a legnagyobb készséggel fogom vele együtt éleszteni a tüzet a hazaszeretet szent oltárán. A református egyházzal, illetve annak elöljáróival nemcsak az E. A. utasítására, hanem szivem legbensőbb érzelmeitől is vezéreltetve együtt kívánom ápolni a békét és hitrokoni szeretetet s velők vállvetve munkálkodni az anyaszentegyház javára s Isten országának felvirágozásán. Erre kiváló alkalom nyilik a közös protestáns bizottsági ülésekben, amelyeken ebben a szellemben résztvenni s közreműködni elengedhetetlen hivatalos kötelességemnek fogom tartani.