Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés
1923. január
14 saimmal szemben éppen ugy, mint természetszerűleg a saját kerületem és az egyházegyetem terén munkatársaimmal, egyházi és világirenden lévő atyámfiaival szemben a legemelkedettebb szellemű béke, szeretet, megértés és engesztelékenység útjait. * * * És ezt a te hitvallásodat, bizonyságtételedet és nemes elhatározásodat alátámasztja még egy emlékezés. Mert elődeidnek dicső példája és apáink megszentelt hagyományai hangosan hirdetik, hogy a magyar nemzeti művelődés és általában a tiszta, küzdelmesen tevékeny, áldozatkész honszerelem veszta-tüzeinek buzgó ápolása mellett ez az emelkedett gondolkozás, ez a Krisztusban gyökerező puritán élet, ez a magasabbrendü keresztyén erkölcsiség, megértés, egyetértés és engedékenység szelleme emelte evangéliumi elődeinket egyre magasabb polcra a nemzet jobbjainak Ítéletében és szerzett általuk dicsőséget e' földön a Krisztus nevének. Főtisztelendő Püspök Ur! Az Urban szeretett testvérem ! A mi tépett-zuzott, összetört, de erős hitünk és reményünk szerint feltámadni hivatott drága magyar hazánknak is akkor teszesz hát a Te főpásztori székedben a legnagyobb szolgálatot, ha a Krisztusban meggyökeresedve és benne élve, ebben a lelkeket igazán egyesítő, igazán és egyedül építeni tudó, tettre hivó, lelkesítő krisztusi emelkedettség és engesztelékenység szellemében irsz, beszélsz, tanitasz, intesz, feddesz, kormányzol, ítélsz és vigasztalsz. . . . Egy csonkaország csonka egyházkerületének népe e pillanatban vallásos fohásszal száll az Úrhoz: töltse ki az ő bizalommal választott főpásztorára atyai kegyelmének jóságát, gazdagságát és minden áldását. Ünnepi harangszó hirdeti Nógrád, Hont, Fehér, Komárom és Moson hegyein-völgyein, hogy ma sok ezer lélek evangéliumi örömének és boldog várakozásának ünnepnapja van. És ünnepi magasztossággal zeng a Te ihletett főpásztori ajkadról az apostoli vallomás: Nem végeztem volt magamban egyebet, valamit tudm ti köztetek, hanemha a Jézus Krisztust, azt, aki megfeszíttetett. Mi pedig a Te megihletett lelkeddel egybefonódó boldog felmagasztosultsággal valljuk, hogy a Te főpásztori ünnepi székfoglalásod és majdan abban való müködéseyi bizonyára az Ur egyik választott eszköze leend az ő szent országa szent javainak előbbrevitelére. Mert valljuk és hirdetjük mindeneknek: „Az Uré a föld és annak minden teljessége, — az ég — és annak minden dicsősége A minden kegyelem és irgalom Istene pedig erősítse meg a maga dolgát mibennünk és hajtsa végre azt, amit elkezdett, a maga dicsőségére és kicsiny nyájának vigasztalására. Amen. Beszédjének befejeztével feltette az avatással járó kérdéseket, melyekre a püspök megfelelvén, felszólította az eskü letételére. Kiss István püspök ekkor letette a következő szövegű püspöki esküt:
