Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés

1923. január

15 Én, Kiss István, esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiu és Szentlélek, egy igaz Isten, hogy püspöki hivatalomban, melyre a dunáninneni ágost. hitv. ev. egyházkerületben törvényesen megválasztattam, hazám és az ország kormányzójához tántoríthatatlan hűséggel viseltetem ; evangélikus egyházam javát tőlem telhetőleg elősegítem; az evangéliumi szent tudomány tisztaságára, ugy mint azt a szentírás után a meg nem változtatott ágostai hitvallás adja elő, vigyázok; egyházunk és vallásunknak a bécsi és linzi békekötéseken az 1791., 1844., 1848. és 1868-iki vallásbeli törvényeken alapuló jogai és szabadságai felett őrködöm ; az egyházi ügyekben, félretéve minden gyűlölséget, kedvezést, félelmet és mindennemű emberi tekintetet, nem tekintvén atyafiságra, ajándékra, igaz és az egyházi törvényekkel megegyező Ítéletet hozok; a gyülekezetek békességét, épülését, hasznát teljes tehetségem szerint munkálom ; kánonainkat és általában egyházi törvényeinket, valamint ezen dunáninneni kerület által előmbe szabott vagy szabandó utasításokat, úgyszintén az egyetemes gyűlés határozatait mind magam megtartom, mind másokkal megtartatom. Isten engem ugy segéljen! Az eskü elhangzásával az avató püspök és a dunáíiinneni egyházkerület hat lelkésze Kiss István püspök körül kört képezve, magyar szöveggel elénekelték a „confirma deus hoc opus" hálaadó éneket s ezzel befejezték a püspökavatás szent munkáját. Az avató püspök és a lelkészek elhagyván az oltárt, az elé most már egyedül Kiss István püspök lépett és a következő imával fordult a Mindenhatóhoz: Isten, jóságos mennyei Atyám ! Alázatos lélekkel járulok szent színed elé, hogy megadjam szivem hálaáldozatját minden te jótéteményidért, amikkel gyermekkoromtól fogva a mai napig megáldottál. Már bölcsőm felett a te jóságos kegyelmed virrasztott s később is a te jobb kezed fogott meg s vezetett engem. Ha elestem — felemeltél, ha busultam — vigasztaltál, ha csüggedtem — bátorítottál. Az is a te munkád, a te csodálatos végzésed, hogy engem, aki a csendes elvonultságot szerettem — a nagy nyilvánosság elé hoztál, a zajtalan, feltűnést kerülő munkát kerestem — a püspöki szék dicsőségére méltattál. Legyen meg szent akaratod jó Atyám! De a te kegyelmedet ne vond meg tőlem ezután sem, a te jobb kezed vezessen s igazgasson engem tovább is. Áldj meg oly lélekkel, hogy mindenben jó példával járjak elől. Adj erős hitet, apostoli buzgóságot, hogy a te igazságodat félelem nélkül, bátran hirdessem, akkor is, ha a világ ellene támad. Adj szerető szivet, hogy a nyáj legkisebbjéhez is szeretettel hajoljak le s örömmel emeljem őt fel, adj jézusi szivet, hogy megbocsássak ellenségemnek is s imádkozzam azért, aki engem háborgat. Áldj meg engem azzal a biztató reménységgel, hogy pillanatnyi könnyű szenvedésünk igenigen nagy örök dicsőséget szerez nekünk.