Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés

1923. január

13 „Az U r előtt, amikor ö tisztit, senki sem ártatlan; szélvészben és 7. zivatarban jár az Ur és lábainak pora a felhő. Itt fénylenek az ő villámai. A föld látja ezt és megremeg. Itt hatolnak keresztül az ő nyilai és bennakadnak és az ő mennydörgésének hangja zug. A vizek látják ezt és megrettennek. Itt hajt végre az Ur idegen dolgot, hogy végrehajtsa általa a maga Ítéletét." . . . Kétségtelen: amikor az Ur Ítéletet tart megtévedt földi gyermekeinek társadalmai és országai felett, kétszeresen kell ügyelnünk annak isteni kijelentésére: „Hol van, akin megnyugodnék az én lelkem, hanemha a szelíd és alázatos sziv az, aki az én beszédemet félŕ (Ézs. 66, 2). S azért hát légy szelid és alázatos a te szent szolgálatodban, a Te nyájad népe előtt, de határozott és elszánt, amikor harcolsz a bűnnel. Imáidban, könyörgéseidben, igehirdetésedben, főpásztori intelmeidben és példaadásodban vezéreljen a Krisztussal való benső egybeforradás boldogító tudata. De pillanatra se feledkezzél el róla, hogy Te is csak gyarló ember vagy, aki ugyancsak számadással tartozol az Urnák. Ennek a szem előtt tartásával irja a mi nagy Lutherünk is a mainzi érseknek: „egy püspöknek a hivatala vagy adománya sem biztosítja az üdvösséget, de az összes püspököknek kötelességök, hogy a népnek az evangéliumot és Krisztus szeretetét tanítsák." Ezért mondja ő a 95 tétel magyarázatában önmagáról, ők, és ez szól édes mindannyiunknak: „Javaim nincsenek; nem is vágyom rájuk. Hirem-nevem, ha volna is, vesszen, — hisz már úgyis veszendőbe jutott. Egy maradt meg — gyenge és az örökös küzködésben elepedt testem. Ha ezt erőszakkal vagy fortélylyal elveszik, minthogy ezzel Istennek tetsző dolgot vélnek cselekedni, hát jó — ugy tán életemet 1—2 órával megrövidítik. Tudom hogy Krisztus igéje miatt minden érhet. De lelkemet el nem vehetik. Édes Megváltóm és közbenjáróm, Uram, Jézus Krisztusom, elég nekem. Neki énekelek és zengek dicséretet, amig csak élek." Íme, ez volt a mi nagy Lutherunk hitvallása s bizonyára igy vallod te is, énekedben, imáidban, igehirdetésedben, főpásztori intelmeidben, kormányzatodban, ítélkezéseidben és feddődésedben. „Mert nem végeztem volt magamban egyebet, valamit tudni ti köztetek, hanemha a Jézus Krisztust, azt, aki megfeszíttetett." Nem akarok tudni közjogi diszt, megkülönböztetett állást, kiváltságos helyzetet, lefelé hatalmaskodást felfelé meghunyászkodást, osztály- és felekezeti küzdelmeket, hanem keresem és igyekszem követni mindenütt és mindenben a legmagasabb evangéliumi eszményeket, amelyeknek valósága ama Megfeszített. Nem akarok tudni egyéni dicsőséghajhászatról, elvek és előnyök vadászatáról, önző nyereségvágyról, kórságos földi szenvedélyek rabságáról, vagy ellenfeleim gyűlölködő szellemű letiprásáról, legázolásáról, hanem megtisztult lélekkel mindezeknek fölibe emelkedve keresem és követni igyekszem mindenben a sziv és a lélek, az érzés és az akarat legnemesebb harmóniáját s következéskép más vallású, más foglalkozású polgártár-