Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1922
1922. augusztus
65 sokszor méltatlanul megsebzett, de mindenkor feledni és megbocsájtani tudó nagy szivedet immár örökre elfedi s amely sírhant itt az Ipoly mellett, megcsonkított hazánk és kerületünk gyászos határmesgyéje — jeltelen nem maradhat. Mert sem egyházkerületünk, sem a magyarhoni evangélikus egyetemes egyház nem feledte és sohasem felejtheti el, hogy egész életedet, fényes szellemi adományaidnak és fáradhatatlan munkásságodnak eredményét kizárólag egyházunknak szentelted. Korszakos jelentőségű azon időszak, melyet három évtizeden át alkotó munkával, mint kerületünk vezetője töltöttél el. E vezéri működésed útját közhasznú intézmények, sikeres alkotások jelölik, amelyek élnek és hirdetik nevedet. Ez a név ragyogni fog nemcsak kerületünk, hanem a magyarhoni egyetemes egyház történetének legszebb lapjain is. Ma, midőn síremléked felavatásán megjelentünk, bennünket a hálás szeretet vezérelt ide, tanúságot teendő, hogy minden munkádban egy gondolat vezetett, az egyház szeretete és fejlesztése. Elzarándokoltunk ma mindannyian ide, hogy a hála és tisztelet, elismerés és köszönet végső adóját rójjuk le irántad, hirdetve, hogy bármerre léptél, mindig hiven kerested a jó és szép világán át felénk sugárzó Isten országát! Elzarándokoltunk ma mindannyian ide, akik mindég büszkék voltunk reád s ragaszkodással öveztük személyedet, , mert te nyitottál nekünk utat arra, hogy egyházunkért eredményesen harcolhassunk és el ne téveszthessük azt a mesgyét, mely az igazsághoz vezet. Elzarándokoltunk ma mindannyian ide, akik az általad olyannyira szeretett evang. gyámintézet munkájában serénykedünk, mert „Könnyet érdemel, ki könnyet oszlatott Szeretett főpásztorunk a Te sebzett szived is csak azért tudott feledni és megbocsájtani, mert tudott szeretni. Az általad ápolt, hirdetett s példaadásoddal belénk oltott azon nagy szeretetnek — mely mindent elfeled, mindent hiszen, mindent remél és mindent eltűr — eredménye, hogy a mai nehéz időben közös megértéssel végezhetjük szeretett egyházkerületünk munkáját! Kerületünk képviseletében leteszem sírodra megemlékezésünk jeléül e virágkoszorut, mely idővel elhervad és megsemmisül. De a hivők hálaérzete értékes anyagából kovácsolt megemlékezés koszorújának borostyánlevelei nem hervadnak el soha! A magyar nemzet legsötétebb éjszakáján, a hálás hivek áldozatkészségéből emelt siremléket immáron a nemes balassagyarmati evan' gélikus egyházközség gondozásába ajánlom. Hirdesse ezen emlék, valamint a városbeli férfiak, hogy: „Isten emberének sir j a ez! u Szeretett főpásztorunk, bölcs vezérünk, egyházunk fáradhatatlan szolgája, az igazság állandó kutatója, tántoríthatatlan bajnoka, hűséges 5
