Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1922

1922. augusztus

66 barát, nemes ember, szeretetteidnek jóságos atyja, — legyen a Te szendergésed csöndes! A Te munkára hivó — a megértés és a szeretet gyakorlására buzdító szellemed pedig maradjon közöttünk és örökre legyen áldott! „Have, pia anima" / Amen. Dr. Raffay Sándor bányakerületi evangélikus püspök az egyetemes egyház s bányakerület nevében tett koszorút a sirra a következő elragadó beszéddel: „A magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyetemes egyház és a bányai egyházkerület nevében állok itt Baltik Frigyes dr. síremléke mellett. Állok kegyeletes érzéssel és mély meghatottsággal. Mert nagyon különösek a Gondviselés utjai. Engem többször vezetett nemes emlékű püspökünk közelébe. Püspökké választatásának szemtanuja voltam, mint pozsonyi diák. Azután munkatársa lettem, mint theológiai professzor. Majd kartársa voltam a püspöki tisztben. Mint a püspöki kar Beniáminjának, nekem jutott a szomorú feladat, hogy a püspöki kar Nestorát a földi élettől elbúcsúztassam. S most itt állok, a kegyeletállitotta síremléke mellett, hogy nemes emlékezetét felidézzem. Útjaink az életben sokszor találkoztak és sokszor elváltak, de a leikeink nem váltak el soha, másmás ponton, de ugyanazon hithüséggel munkálkodtak az evangélium szolgalatában. És ebben a szolgálatban Baltik püspök fáradhatatlan volt. Ez a szolgálat emelte őt arra a méltóságra, melyben előttünk örök példakép ragyog. Mikor temetni jöttem, én is azt hittem s velem együtt talán mindenki azt hitte, hogy csakugyan temetünk. De amikor végiggondoltam életét, mikor láttam a sirba hanyatlani a porból lett halandó testet, de teljes fenségében láttam magam előtt kibontakozni az evangéliummal örökre és egészen összeforrott lelket is: akkor mind világosabbá lett előttem az a szent, az az isteni nagy igazság, hogy csak a megfáradt, az elkopott, a halandó test válik el a sirnál az Istenével összenőtt embertől, de ami benne Istentől lelkezett, az él örökké. És ez a mai kegyeletes ünnep megerősít ebben a meggyőződésemben. íme nézzétek ezt a sirkövet s figyeljétek meg néma beszédét. Akinek az arca a Krisztus keresztjének fényében jelenik meg, akinek keblén ott nyugszik az Istennek örök szent igéje, akinek lábainál, pihentető sirja felett ott ragyog az üdvösségnek és az örök életnek isteni jelvénye, a sírokon is diadalmas kereszt, annak az embernek elföldelhettük a munkában összeroskadt testét, de szellemét, lelkét, nagy szivének ideáljait a földnek röge el nem hantolhatta. És én érzem, hogy Baltik Frigyes püspök itt él ma is köztünk. Szerény önzetlenségével, békét munkáló szelídségével, tiszteletet parancsoló tudásával, soha nem lankadó munkakészségével és alkotni vágyó egyházszeretetével nemzedékeknek lesz tanítómestere. Kinek földi életét a megváltásnak és az örök életnek forrásai, a kereszt és az Isten igéje táplálja és irányítja, annak élete nem végződik el a sirnál. Baltik Frigyes, te bennünk is élsz, egyházunkban